kiseri

Ha netán ilyenre vágysz...

2012-02-10T08:52:00.000+01:00

... itt a tiéd lehet!

Hogy honnan jön ez a sok hó?

2012-02-09T11:09:00.000+01:00

Hát nekünk biztosan nem Holle anyó rázza a párnát...

Bársonytopánkák

2012-02-06T15:26:00.000+01:00

Nálatok is mindig elkallódnak a papucsok? vagy csak a lusti gyerekek mondják ezt...? Tény, hogy folyton veszekedni kell velük, vegyék fel a papucsot, ne szaladgáljanak mezítláb a kövön, és így tovább... Meg aztán itt ez a hideg. Mostmár tényleg fázik a lábunk... És itt egy darabka műszőrme. Macinak már elég viseltes, de olyan jó puha és meleg...
Hannának lett is belőle mamusz, kívül-belül szőrös, de nagyon megkínlódtam vele, törte a 100-as tűket is a sok réteg. Sári választott hozzá egy szép piros kordbársonyt, nagyon szép lett, de kicsi...

Aztán varrtam nagyobbat, zöldből, mert ez a másik kedvenc anyaga, a piros meg ment a Meskára, hátha megtetszik egy kislánynak vagy mamájának valahol ebben a hideg országban... de ha zöldet szeretne, azt is készítettem, viheti!:)

Mesebeli táj...

2012-01-11T09:32:00.001+01:00

... egy befőttesüvegben:

Olivaolajban ázó körömvirágszirmok és kamillavirágok, mint egy nyári rét a naplementében... A kamillák egy része fentről csüng, bozótként védve a mesebeli virágoskertet.

Romantikát félretéve: igen hasznos dolog a gyógynövényekből készített "macerátum". Az olajban pár hétig érlelt körömvirágból szépen kiáznak a hatóanyagok, és az így kapott olajat sokféleképp használhatjuk. Barnabás popójára nagyon szuper kakaóvajas kencét készítettem, és a fogzás miatt kivörösödött bőrét pár nap alatt rendbehozta. De tettem ilyen olajat szappanba is, levendulásat, rózsaszirmosat, fahéjasat, szegfűszegest... és a konyhában is hamar elfogy:)

Brummogó Barnabás

2012-01-10T09:53:00.000+01:00

Ennek a macinak nem lehetett más nevet adni...

A Meskán várja új játszótársát

Színes nyári emlék

2011-12-19T15:36:00.001+01:00

Még augusztusban varrtam ezt a vidám iskolatáskát egy kedvenc kamaszomnak, Bítiának. Cipzármániás, igazán lökött nőszemély. Míg varrtam, ő mellettem tanult, a történelem pótvizsgára készült (ennyire lökött... rém okos, de lusta), közben kikérdeztem. Kívánságára kerültek rá a cipzárak, valójában a cipzárakhoz készült az egész táska, és az ő ötlete volt az is, hogy egy kismajom lógjon az elején. Felesleges plüssjátékok újrahasznosítva:)
A táska elkészült... és nem vihette haza. A szívem szakadt meg nekem is, de csak akkor kaphatta meg, ha sikerül a vizsga. Azért nem vagyok annyira szőrösszívű, felpróbálhatta:

A vizsga sikerült! Hurrá! A bizonyítványért már ezzel a tatyóval mehetett, na de muszáj volt tovább-dekorálnia... kerültek rá biztosítótűk (a mi időnkben is hogy szerették a vagányak, nem?:)), üdítősdoboz-nyitók (ennyit még sose láttam egy kupacban), és a kedvencem: egy mini csavarkulcs.

Az őszi fényképezés óta biztosan még cifrább lett a táska, de szívből remélem, hogy mindez a sok kacat hozzájárul a sok-sok jó osztályzathoz:)

Hajnalban...

2011-12-16T16:20:00.000+01:00

... a puszta is lehet szép...

Cottage-apróságok

2011-12-04T18:16:00.000+01:00

Edényfogó Anyukámnak

Kulcstartó sógornőmnek (BymeÉvi után szabadon)

Róza

2011-12-03T21:51:00.001+01:00

Ifjan álmodozva sétált el illatos kertek mellett, romantikus regényeket bújt és hitt a Nagy Ő létezésében. Türelmesen várta, mikor bukkan fel, mikor dobban meg a szíve... és várt... és várt...

Ma már mindent tud a rózsák metszéséről, sokat időzik tarka kertjében. Kedves olvasmányai praktikus háztartási tanácsokról és vendégváró süteményekről írnak, néha azért elolvas egy izgalmas történelmi krimit. És megdobban a szíve, mikor pajkos gyerekek bújócskáznak a virágok között...

Róza Szentendrén még mindig vár az igazira...

Kedves ötlet

2011-11-29T08:44:00.000+01:00

... rosszevő gyerekeknek:) Bevallom, amikor a muffinformában sült kenyérkéket kitaláltam, nem volt internetünk tíz napig, de hát tudjuk, hogy nincs új a nap alatt, biztosan készített más is ilyet!:) És ma rábukkantam erre:
Egy blog, ami arra épül, hogy a gyerekek pici adagot egyenek, változatosan és mindezt nagyon kívánatossá téve. Nagyon aranyos tálalásokat láthatsz, ha te is azzal küzdesz, hogyan érd el a makacs kis törpéknél, hogy eleget és jót egyenek.

Bár nálunk ez nem probléma, hálás lehetek, hogy az én csemetéim nem válogatósak és nagyon jó az étvágyuk. Nem mondom, hogy nem voltak soha nehéz időszakaink és nem voltak harcaink, de igazából ezek maguktól elmúltak. A titok, hogy sose tulajdonítottam nagy jelentőséget a válogatásnak és a makacskodásnak.
Nem eszel? jól van, majd eszel vacsorát, addigra megéhezel... Nem eszed meg a zöldborsót? rendben, akkor edd a kukoricát...
Jakab volt kicsiként a legválogatósabb, néha sikítani tudtam volna attól, mennyit (nem) eszik. Aztán rájöttem, ráhagyom, elvégre lehet saját ízlése bárkinek, és ha éhes lesz, úgyis eszik rendesen. Ez a taktika bevált, ma ott tart, hogy ő a legkíváncsibb és legvállalkozószelleműbb az új és ismeretlen ételek tekintetében. Ázsiai konyha, vegán konyha, bármi jöhet, csak azt kéri, ne mondjam el, mi van benne...:) De derekasan belakik bármiből, kamaszhoz illő módon akár triplán is.
Barnabással is megkínlódtam: amikor 6-7 hónapos lett, nem volt hajlandó semmit megkóstolni, öklendezett, ha valami a szájábakerült, még az üres kanáltól is kiakadt. Ő csak szopizni akart... Jól van, gondoltam, még ráérünk, nem soványka, majd megjön a kedve. Addig pedig próbálkoztam olyan dolgokkal, amit ő maga vehetett kézbe és ismerkedhetett meg vele a maga módján, pl. nyers répával, amit csak nyalogathatott. És ami a legfontosabb: mindig ott ült velünk a családi étkezéseknél, figyelt és tanult, és egyszercsak eljutottunk oda, hogy ő is azt akarta, amit mi: enni! Elmúlt a kanálundora is, és a mai napig nagyon jól eszik, mindent szívesen megkóstol.
Hát drága aggódó édesanyák! Ne stresszeljétek magatokat, ha nem eszik a gyerek, csak lazán, nyugodtan, és egyszercsak elmúlik... Ez tutibiztos. Csak tarts ki addig...

Szendvicskészítő verseny...

2011-11-28T18:45:00.000+01:00

.... volt az iskolában. Jakab úgy gondolta, készítsünk igazi házi finomságot, saját kenyérrel, sajttal, amolyan "home-made" vagy bio szendvicset.
Én meg továbbfejlesztettem a dolgot, és egy merészet gondolva a muffinsütőben sütöttem ki a kenyértésztát, mini puffancsok lettek belőle, pont két falatra valók. Bele vaj, a lilahagymás sajtunk, paprika, hmmm.... fenséges volt!

Jakab 3. helyezést ért el vele, nyert egy nagy üveg vaníliás cukrot. Biztosan sokat dobott a dolgon a lányok kreatív vendégcsalogató transzparense is:) sajnos, erről nem készült kép...:(

De Sári ötlettára kiapadhatatlan a hétköznapokon is:

Naplótöredék... mindenkinek

2011-11-12T12:06:00.000+01:00

Forrás: Fortepan

Nem tudom folytatni a naplót, sem időm, sem kedvem... Azt hittem, erős vagyok, Apának is mondtam, minket aztán ne féltsen, egy percig se aggódjon, neki lesz nehezebb, mert egyedül lesz.
Hát nem... én is csak egy gyengébb edény vagyok, a mi családunk is két emberre van szabva, Apára és Anyára.
Be kell vallanom, két napig se bírtam egyedül. Túl sok ez így, egy emberre. A feladatok, a házimunka, a lecke, a gyerekkéz, a gyerekszáj, a számlák, a posta, a vásárlás, minden...

Sokat tanultam a héten, Istentől és embertől.

Megtanultam, hogy egyetlen ember sem irányíthatja a lépteit (Jeremiás 10:23). Akárhogyan szervezel, akárhogyan kapálózol, semmi nem úgy alakul, ahogy kéne... Ha van B terved, lesz egy harmadik variánsa az eseményeknek, ez tuti. Folyamatos imádkozással teltek a napjaim, kéz a kézben jártam Jehovával, Ő most a családfőnk...

Megtanultam, hogy a segítség elfogadásához alázat kell. Sok testvér ajánlkozott mindenfélére, én meg nem szóltam nekik, ha tényleg kellett volna. Pedig kellettek... és milyen jó volt megtapasztalni a szeretetüket! Lehet, hogy minden házimunkát kiosztok, én meg henyélek a hátralévő időben...:)

Megtanultam, hogy a gyerekneveléshez is két ember kell, egy Anya és egy Apa. Egy türelmes és egy erős.

Megtanultam, mennyire szeretem a férjem... hogy a szerelem örök... hogy egy test vagyunk és nélküle félember vagyok... (1Mózes 2:24)

És megtanultam értékelni azokat az anyákat, akik egyedül küzdenek, társ nélkül. Már értem, miért kapunk annyi figyelmeztetést, hogy támogassuk az egyedülálló szülőket (Jakab 1:27). Pocsék érzés, ha nincs kivel megosztani örömöt, bánatot, aggodalmat, nincs, aki megnyugtasson, lecsillapítson, vagy együtt nevessetek. Nincs, aki erőt öntsön beléd, aki megdícsérjen, elismerjen. Ezért elhatároztam, hogy sokkal jobban oda fogok figyelni rájuk, hogy érezzék, milyen fontosak, értékesek, és hogy ne érezzék magukat egyedül!

Sokat tanultam... szívembe vésem és nem feledem.

Napló Apának – November 8., kedd

2011-11-09T08:27:00.001+01:00

Reggel már minden simábban ment, mint előző nap. Édes gyerekek... Szeretem a reggeli beszélgetéseinket, az Írások vizsgálódását, okos kis gondolataikat és őszinte szavaikat.
"A jó hírt vivő asszonyok, íme, nagy sereg"(Zsolt. 68:11)
Ezen vers kapcsán sok testvérnőről beszélgettünk, akik példamutatóan szolgálnak Istennek és embereknek. Persze elsőként engem említettek, olyan aranyosak!:) Hiába no, "a zanya a világon a legfontosabb"(Gerald Durrell) De aztán soroltuk a neveket és hogy miben lehetnek példák számunkra.

Délelőtt volt szerencsém személyesen találkozni egy teszveszes ügyfelünkkel... háááát.... érdekes. Egy forintokért vett meg pár dolgot, szerencsés ember. Este meg már alig akart megismerni egy boltban... Mondom én: türelem, türelem...

A pintyek nagyon furcsán viselkednek. A lány piheg és gubbaszt, tollát néha felborzolja, olyan, mintha beteg volna. A fiú kapkodva röpdös és mondja a magáét, és észrevettem, hogy a fészkébe hordta a kihullott tollakat. Adtam be nekik abból a fehér szálú bigyóból, amiből fészket szoktak rakni és a fiú szorgalmasan hordja, igazgatja, a lányt is arrébblöki, ha útban van neki. Bújtam a netet, mi a szösz lehet a lánnyal, remélem, csak tojni készül, azért ez a sürgölődés. Érdekes, hogy hagyta magát megfogni, kicsit elröpködött, de olyan kis erőtlen és lassú volt, hogy megfogtam, megsimiztem, megnéztem a popóját (azt olvastam, tojógörcs is lehet a baj, és akkor gyengéden segíteni kell neki, na de semmit nem láttam). Egyelőre még eszik, iszik, nagy baj nem lehet.

Samu azt kérdezte, van-e nekünk almafánk? Mert ő almát enne. Hogyne, fiam, mingyá megrázom! Persze Barnabás minden mozdulatát leste, és neki is egészben kellett az a nagy alma...

Délután a gyerekek gyújtottak be a kályhába! Bizony! Samu és Sári bepakolták a papírokat, rá a gyújtóst, Hanna vezényelt, aztán meggyújtotta! Megmutattam neki, mikor hogyan kell állnia a szellőzőnek, mit kell hallania, mikor lángrakap minden... nagyon bátor, talpraesett lány.

Délután uzsonna, aztán összejövetelre mentünk, este a szokásos... hullafáradtan dőltem ágyba. Pedig csaltam is: kenyeret nem sütöttem, hanem boltban vettünk. És az uzsonna is keksz volt. Mi lesz itt még?!:)

Napló Apának – November 7., hétfő

2011-11-08T09:05:00.000+01:00

Első nap az iskolában... brrr! Senki nem örült neki. Nehéz volt felkelni, öltözni, mindenki morcos volt, nehezen indult be a nap. De azért mindhárom iskolásunk ügyesen összeszedte magát és elindult megküzdeni a hétfővel...

Samu itthon maradt velem és Barnabással, mindketten köhögnek és csúnyán folyik az orruk. Barnabás már tudja fújni az orrát! Ez a legújabb szórakozása, nagyon élvezi!:)

Délelőtt rendet tettem a varrósarokban, hogy ha bejön a nagyobb hideg, be tudjam kapcsolni a konvektort, ne fázzanak a lányok. Bár a fiúknál hűvösebb van, ott is meg kell néznem a dolgokat...
Takarítottunk is a kicsikkel, lelkesen segítettek, és kitiltottuk Katakutyát, mivel tüzel... óóó... pedig sajnálom ebben a hidegben szegény pici, remegő házőrzőnket.

Délután pedig a sok leckeírás után közösen varrtunk a lányokkal! Megtaláltam egy turis pulcsit, amit direkt azért vettem, hogy szétszedjem (nem is tudom elképzelni, hogyan hordhat ilyet bárki is...). Úsztunk a rózsaszín szöszben, tüsszögtem kegyetlenül... de megérte, jókat nevettünk és vicces dolgokat alkottunk. Például egy rózsaszínrajongó és lómániás Noéminek készült ez a paci:

Bár engem inkább Hakapeszi Makira emlékeztet a lábai miatt:) A két lány meg egy-egy gömböcből alakít valami nemtudommit, majd még be kell fejezniük.

Ez meg az én kupacom, szintén félkészen:

Nem nehéz kitalálni, mire készülök...:)

Miután mindenki ágybakerült, elintéztem a Teszveszes leveleket, hát mit mondjak, sok buggyant ember van. De milyen jó, hogy levelet kell írni és nem személyesen kiszolgálni őket:) így van lehetőségem százszor átgondolni, hogyan fogalmazzak és még véletlenül sem bántok meg senkit... Mindig ez cseng a fülemben: "Ha lehetséges, amennyire tőletek függ, minden emberrel békében legyetek" (Róma 12:18)

Furcsa, hogy nem tudom esténként megbeszélni a dolgainkat veled... egyelőre ez hiányzik a legjobban. Most még olyan, mintha valami hosszú műszakban dolgoznál és egyszercsak majd hazajössz.

Napló Apának – November 6., vasárnap

2011-11-07T08:45:00.000+01:00

Apa messzire utazott. Megegyeztünk, hogy naplót írunk egymásnak. Mi úgy gondoltuk a gyerekekkel, itt a legjobb, mert itt képekkel is illusztrálhatjuk a történéseket, ráadásul akár naponta megnézheti Apa.

Miután Apa hajnalban elutazott, mi végre jót aludtunk, mert akármilyen hihetetlen, egész őszi szünetben nem pihentem ki magam... Délelőtt a gyerekek leckéztek, lötyögtek, lustiztunk, tettünk-vettünk...

Délután pedig sétáltunk egyet a felújított városközpontban. Hm. Ez mindig vegyes érzéseket kelt bennünk, leginkább dühöt érzünk miatta. Mert amíg a központ csilivili lett, a körforgalmat elhagyva járhatatlan utak, düledező házak mutatják, mennyire álságos ez a világ... Pl. az egyik téren a csodásan lerakott térkövek és a pompás szökőkút mellett düledezik Petőfi Zoltán egykori lakóháza... ezen az emléktábla sem olyan fontos, mint az a két hatalmas márványtábla, mely a felújításban résztvevő személyek neveit hirdeti... hiúság vására.

Hannáról ettől jobb képet képtelenség készíteni...

Este palacsintavacsora után fürdés, körömvágás (számold ki, öt gyereknek hány körme van...), aztán ágyba mindenki!

S.O.S.!!!

2011-11-06T14:09:00.001+01:00

Aprókák, a markodba belesimulnak...

Nem is gondoltam bele, de ez a bajom... egy ideje nem kívánkozok a varrógép mellé, néha-néha jókedvvel és jólesően alkotok valamit, de valami hiányzik...
Mígnem tegnap hírt hallotttam egy régesrégi macimról, mennyire szerelmes lett belé új gazdája, aki szintén mackókat készít. És.... szeretne még tőlem hasonlókat!!! Hurrá! Hát ez hiányzott! A mackóvarrás... ami tényleg egy varázslatos, megmagyarázhatatlan állapot, több mint egy alkotófolyamat. Milyen rég nem varrtam már macit!

Bob

Boróka

De a segítségeteket kérem: tudja-e valaki közületek, hol lehet jó kis maciszőrt szerezni, olyan buklésat? Mert az óbudai Műszőrmeháznak állítólag hűlt helye... még egy telefont megeresztek holnap, de hátha tud valamelyikőtök egy jó kis lelőhelyet... Segítsetek!!! Köszönöm!

Ő egyike még a legelsőknek...

Saaaaaaajt!!!

2011-10-26T10:34:00.001+02:00

Naaagy sajtevők vagyunk, és még nagyobbak lennénk, ha nem szabna határt ennek szűkös pénztárcánk... Mint Gombóc Artúr a csokoládéval (na azért az se rossz), sajtból is jöhet lukas, szögletes, kerek, kék vagy kenhető, fűszeres vagy szagos.
És most itt a házi változat!

Első sajtom... kár, hogy ezt nem lehet eltenni emlékbe... vagyis inkább úgy mondanám, nem érdemes.
Elég keményke lett, túl apróra aprítottam az alvadékot, de a kedvenc paradicsomos tésztánkra tökéletes.

A második... Ez el is fogyott tegnap vacsorára, Hanna megmentett maradékát tudtam már csak lencsevégre kapni:) Lilahagymás, csodafinom... és ez is keményke. Mert amikor ezt készítettem, még nem kóstoltuk az elsőt, de a harmadik már jobb lesz. Már készül...:)
Azt is megtanultam, hogy ekkora sajtocskát (kb. 45 dkg) nem szabad hosszan sófürdőztetni, nagyon beszívta és túl sós lett. Kemény is meg sós is, de a miénk!

És a tapasztalatok:

Az internet telistele van okos segítséggel, de érdemes a hozzászólásokból is okulni. Olvass, járd körül és jegyzetelj!
Nincs konkrét recept, a sajt élő, önálló egyéniség, neked kell kicsalnod a tejből... Több receptet ollóztam össze eggyé, nem is receptet, inkább technikát, fogásokat. De ebben is igaz, hogy gyakorlat teszi a mestert, a saját tapasztalatodból fogsz tanulni a legtöbbet.
Talán mondanom sem kell, hogy házitejből állj neki, vagy jó minőségű friss boltiból.
Mindenképp oltóval próbálkozz, ne az ecetes vagy citromos módszerrel. Ne idegenkedj tőle, természetes enzimek dolgoznak azért, hogy a sajt igazán sajt legyen. Én ezt vettem.
A savó majdnem olyan finom, mint a tej (ha oltót használsz! mert savanyított tejből nem ilyen lesz), mi sütöttünk belőle palacsintát, ettük reggeli kukoricapehelyhez, ittuk kakaónak... és persze rengeteg értékes anyag van benne. És így nincs maradék, amit kidobsz, tehát megintcsak spórolsz. Nekünk 4 liter tejből lett kb. 45 dkg sajtunk és 3-3,5 liter savónk, amit ugyanúgy használtunk fel, mint a tejet – számolj utána, mennyibe kerül, hogy tiszta forrásból származó igazi sajtot ehetsz...
Sose lesz két próbálkozásod eredménye ugyanolyan... és ebben ez a szép!

Barnabás 628. hipotézise*

2011-10-24T18:55:00.001+02:00

"Mutassak valamit?"

"Ha kidugom a nyelvem..."

(hatásszünet)

"... mindenki nevetni kezd!"

"Hihihihihihihi!"

"Most te jössz! Kipróbálod?"

*Egy olyan formába öntött feltételezés, ami kísérletes módszerekkel és adatgyűjtéssel igazolható vagy cáfolható

Sütiillat...

2011-10-19T13:02:00.000+02:00

... ingerel minket folyamatosan... pedig ezek sajnos nem ehetők...

Megérett végre Anyukám rózsás-kecsketejes szappankája, ennek inkább csak a kinézete ingerlő...

Na de ez a kamillás olivaolajból, kecsketejből és grapefruitból készült szappan fogalmamsincs, miért áraszt magából intenzív almás-sütemény-illatot!:) De már nagyon haragszanak rá a gyerekek...

És a legviccesebb kísérletem eredménye (mert muszáj folyton kotyvasztani és próbálgatni mindenfélét...):

Barátnőmmel ki akartuk próbálni, milyen lesz disznózsírból a szappan, meg azon agyaltunk, lehetne-e használt sütőolajból is szappant készíteni. Merthogy a régi asszonyok is mindenféle maradékot használtak a szappanfőzéshez... Na én két legyet ütöttem egy csapásra, illetve hármat: folyadéknak a nyárról árválkodó sangriát használtam, fűszeres-illatos jódszínű valami lett belőle... És volt itthon pici disznózsírom meg egy adag használt napraforgóolaj, amiben lángos és pár szem krumpli sült. Hát ennek is olyan fini illata lett! Kis fahéjjal még jobban megbolondítottam, semmi illóolajat nem kapott, és olyan fűszeres illata van, mint egy téli keksznek! Eredetileg mosásra szántuk volna, de már csak a színe miatt sem lenne alkalmas rá....:) és sajnálnám is...

Én még nagyon kezdőként bukdácsolok ebben a szappanoskodásban, de van egy kedves barátném, aki sokat segít a tapasztalatával. Juccantó, hálás vagyok a türelmedért!

Ő ilyen szépeket tud...:)

Köszönet!

2011-10-14T08:55:00.000+02:00

A SZEGEDI ÚJSZÜLÖTT ÉLETMENTŐ ALAPÍTVÁNY számlája

156.000Ft -tal gyarapodott.

Mindenki közreműködését, felajánlását, licitálását nagyon szépen köszönjük!
Mivel sokan jelezték csatlakozási szándékukat a gyűjtéshez, de az első alkalommal nem mertem 20 blognál
többet vállalni, ezért tavasszal újra megszervezek egy gyűjtés.

Nagyon-nagyon köszönjük!
Amikor elmeséltem a kollégáimnak, hogy milyen sokan segítettetek, és milyen hatalmas összeg gyűlt össze, mindenki arcára mosolyt csaltatok. :)))
Szép napot nektek is!
Süli Mónika

Én is szeretném megköszönni a lelkes részvételt, és Áginak a felajánlást!
"Aki kegyes az alacsony sorúhoz, az Jehovának ad kölcsön, és Ő majd visszafizeti neki tettét"(Példabeszédek 19:17)

Nadrághosszabbítás

2011-10-12T11:57:00.000+02:00

A hirtelenjött hidegben azt se tudtam, mi a szöszt adjak a gyerekekre... A meleg szeptemberi napokon nem volt baj, ha a nadrág szára rövidebb a kelleténél, ám a csípős szélben már nem küldhettem oviba a gyereket ugyanabban a nadrágban. Vagy mégis?

Eszembejutott, hogy Anyukám még valamikor régesrég... még a múltszázadban... (ezt nem hagyhattam ki, olyan vicces, hogy ez annyira rég volt!) Szóval Anyukám kötött passzéval hosszabbította meg öcsém nadrágjait, így nemcsak hosszabb lett, de extrameleggel kényeztetett. Akkor cikinek mtartottam, de ma már anyaszemmel nézem a dolgokat, a divatot is:) Gyorsan nekiálltam hát én is kötögetni, egy film alatt elkészülhet (bevallom, nálam nem... réééém lassú vagyok), és aztán mehet is a nadrág az oviba!:)

A patentmintával kötött passzét (én körben kötöttem, 1 sima-1 fordítottal) a nadrág felhajtásának vonala mentén varrtam fel, belülről. Közben a passzét nyújtottam, így kicsit összehúzza a nadrágszárat, de legalább nem lötyög a vékony kis bokán a jó meleg pótlás...

Ha így meg hosszú, akkor felhajtva is hordható, szerintem így is nagyon csini:)

És el kell mondjam, mindenkinek tetszett a családban, nem fújolt az új tulajdonos sem, hanem büszkén hordja... ennyit a cikiről, le lettem szavazva:)

Kék kesztyűk Hannának...

2011-10-09T20:38:00.000+02:00

Szera

2011-10-06T08:53:00.000+02:00

A képen Szera egyik gyönyörű brossa...

... üzeni mindenkinek, aki keresi, hogy pár nap és újra elérhető lesz a blogja... most egy kicsit megbolondult az éterben minden...

Szép gondolatok...

2011-10-05T15:00:00.000+02:00

... széppé tehetik a napod. Mi minden reggel igyekszünk megvizsgálni egy verset a Bibliából, együtt, reggeli közben, pár perc. Ám ez a pár perc jó indítás a naphoz, buzdító bármilyen helyzetre, hiszen Jézus is azt mondta: "Ahol ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük"(Mt 18:20) Így feltöltődve a gyerekek is könnyebben veszik az akadályokat, a kedvünk is jobb lesz, még a zord reggeleken is... Próbáljátok ki, sokkal kellemesebb, mint a reggeli híreket nézni...

És milyen szép tud lenni egy kedves idézet egy díszpárnán a kanapén, emlékeztetve a reménységünkre, a szépre és jóra, ami körülvesz minket... Szívmelengető ajándék lehet egy szerettünknek, üzenhet vagy éppen célozhat... és garantáltan célbatalál.

Még több kép a Meskán!

Még tart a licitálás!

2011-09-29T17:40:00.000+02:00

Péntek éjfélig tart a licitálás a Szegedi Koraszülött Mentő javára.

Akik még nem kaptak ajánlatot:
http://lettudatoskonyha.blogspot.com/2011/09/tamogasd-velem.html (ŐSZIBARACK LEKVÁR)
http://krisztina-gyongyei.blogspot.com/2011/09/gyujtes-szegedi-ujszulott-eletmento.html (KARKÖTŐ)
http://pulcsi-szilvi.blogspot.com/2011/09/gyujtes-szegedi-ujszulott-eletmento.html (SAPKA)
http://zabtej.blogspot.com/2011/09/gyujtes-szegedi-ujszulott-eletmento.html (ALMA-KÖRTE LEKVÁR)

Kérlek benneteket, akinek módjában áll, segítsen picit! Tegnap estig már 119.600 ft gyűlt össze!:)

Anyukám...

2011-09-28T09:01:00.001+02:00

... kívánságára készültek ezek a csudaszép rózsás szappanok... Nemcsak a szemnek szép, de szépít is: az olivaolaj mellett sheavajat tartalmaz, igazi rózsaolajjal, pici grapefruit-illattal.

Köszönöm a babák nevében a felajánlásokat! Mára az összes eddigi felajánlás elérte a 116.000 ft-ot!!! és még messze a péntek...:)
Itt találod a többieket: zabtej.blogspot.com

Licitálj, hogy életkét ments!

2011-09-26T08:58:00.001+02:00

"Íme, a fiak Jehovától kapott örökség,

Az anyaméh gyümölcse jutalom"

(Zsoltárok 127:3)

Kérlek, segíts, ha módod van rá!

"A gyűjtés a Szegedi Újszülött Életmentő Alapítvány javára megy.
Sajnos napi pénzproblémáink vannak. Ha van pénzünk benzinre, már annak is örülünk.
Az állam 50millió forinttal "segít", az évi költségvetés 80millió forint. Azaz 30 millió forintot nekünk kell összekalapozni. Ezért van szükségünk a gyűjtésre."

A mentőakcióban részvevők listáját itt találod: zabtej.blogspot.com

Hugó macira licitálhatsz, a kikiáltási ár 3000 ft. Az árverés most indul, péntek éjfélig tart!

HAJRÁ!

Légy a vendégem!

2011-09-25T15:30:00.000+02:00

Ha van egy kis időd és van kedved egy közös varráshoz, kukkants be Napos-Hajnihoz! Ezt a táskát készíheted el velem:

Hűbelebalázs

2011-09-15T10:53:00.000+02:00

Szóval az első szappanom már el is rontottam. Két receptet összemásoltam és így más arányokkal dolgoztam. Mert annyira sürgetett a vágy, hogy kipróbáljam!:) Így jár, aki türelmetlen.
De nem olyan fából faragtak, hogy csak úgy feladjam: néhány levélváltás után már reszeltem és rotyogtattam az elrontott szappanokat, és ma íme, ilyen szépen napoznak kint a friss levegőn:

Ez a parfümös, nagyon fini illata lett!

A levendulás már nem ilyen kecsegtető... kicsit puhányabb, zselésebb lett, és az eredeti szappandarabok sem mind olvadtak fel benne. Talán mosni azért még jó lesz:)

És a családanyák figyelmébe: 1 db szappan költsége kb. 70 ft lett, így már nem szakad meg a szívem, ha a gyerekek elpacsálják kézmosáskor, ellenben nem szárítja ki a kezüket a sok felesleges kőolajszármazék... Nem mindegy!!!

Illatos konyha

2011-09-13T08:38:00.000+02:00

Aki ismer, tudja, mennyire szeretem a szappanokat. Tudja, hogy a szappanokat szeretem, évek óta nem vettem tusfürdőt. Folyékony szappant a gyerekek miatt veszek, de mindig hígítom, kézmosásnál úgyis szétpacsálják... Bár néha mosódiófőzetet töltök bele, most is azt használjuk, ez fertőtlenít is kicsit. És ilyenkor hiányolják a habot... miért hisszük azt, hogy ami habzik, az tisztít?! na mindegy.
A lényeg, hogy régóta kacérkodok a szappanfőzéssel, de nem volt merszem belevágni. Olyan misztikus, titokzatos folyamatnak képzeltem, amihez még nem éreztem magam bátornak. Lúgok, égésveszély, mindenféle olajok és kencék, védőruha, maszk, kivárni, pihentetni, stb.
Aztán Szera barátném elújságolta, micsoda illatos szappant készített, otthon, a konyhájában! És kaptam is belőle:) mesés!
És akkor arra gondoltam, én is meg tudom csinálni! Aztán bújtam a netet, mit kell tudni a szappankészítésről, az olajokról és lúgról, mikor mit kell tenni és hogyan. Annyira, hogy napközben elbambulva is a szappanokon járt az agyam, és éjjel álmomban szappant kavartam és daraboltam... Akkor Jánosom azt mondta, mostmár elég! Elzavart alapanyagokat beszerezni, és tegnap este, mikor elcsitultak a gyerekek (na jó, nem bírtam kivárni, míg alszanak, A padlást nézték egy kicsit, de nem jöttek a konyha közelébe), kavartam és melegítettem, szemüvegben, maszkban, gumikesztyűben.
És Jakab, aki most kezd kémiát tanulni, a pólóját az orra elé húzva tisztes távolból figyelte az exoterm folyamatok lejátszódását A MI KONYHÁNKBAN – ez már igazán tudományos-fantasztikus!

Ez lett az eredmény, de psszt! még nem is szabadna kitakarni, alszik! Csudafinom levendula-illata van... Persze ha már nekiálltam, két adagot készítettem: a másodikba egy régi kedvenc parfümöm maradékát zutyantottam, igazi nőcis szappan lett.
Hát így állunk, kérem. talán sikerül ellátni a családot természetes szappanokkal, mert innentől nincs megállás, szenvedéllyé válik és folytatódnak a nappali elbambulások és a lúgszámolós-szappandarabolós álmok...

Mostanság...

2011-08-23T09:36:00.000+02:00

... nagyon harcban állok az idővel és a tenniakarásommal. Ezért elnézést kérek mindenkitől, akinek tartozom, aki vár rám, akinek nem írtam, akinek nem küldtem, és aki bármiféle módon hanyagolva érzi magát!!! És kérem azokat, akik PIF-játékosaim, és tartozom nekik, jelentkezzenek kommentben, hogy minél előbb küldeni tudjam az ajándékokat!
És kérlek benneteket, ne nehezteljetek rám, íme az igazi bűnös:

Haragudjatok őrá (ha tudtok) :D

Illatok...

2011-08-15T15:30:00.000+02:00

Az egész ötlet akkor jött, amikor Hanna rosszullett a gyülekezetben... érzékenyorrúak vagyunk, és egy néni bazsarózsaillatú kölnije betette a kiskaput, menekültünk a környékéről:) Akkor eszembejutott, milyen jó volt, mikor egy levendulás teafiltert szagolgattunk hasonló környezetben, a levendula mindig frissít, nyugtat, elveszi a kellemetlen szagokat. De mégsem illik látványosan beletemetni az orrunkat valamibe... És eszembejutott egy gyűrű, amit ujjunkon diszkréten az orrunkhozemelünk, szippantunk egyet-kettőt, és még szép is. Így születtek a levendulaillatú, kedves kis gyűrűk, kisebbek és nagyobbacskák, és most a Meskán te is hozzájuthatsz!:) És mivel nagy tetszést arattak a lányok körében, levendula nélkül is készítettem párat...

Retro recept

2011-08-03T09:08:00.000+02:00

A múltkori emlékezős játék után most itt a recept a gyerekek naaagy kedvencéhez: íme a piskóta csokiöntettel! Kattintsatok és süssetek-főzzetek! Nálunk nagyon bevált ez a recept, télen sokszor ez a leves utáni fogás, de gyerekes vendégeknek is kiadós. Akkora adag lesz a receptben megadott mennyiségekből, hogy egyszer a négygyermekes barátnőmék és mi is jóllaktunk belőle egy leves után!:))

Gyerekkorom kedvenc ételei – játék!

2011-07-22T10:21:00.000+02:00

Enikő hívott játékra, íme a "szabályzat":

„Gyűjtsük össze gyermekkorunk kedves ételeit, sütijeit blogunkon! Bizonyára mindenkinek vannak kedvencei, melyekhez akár kedves történetek is fűződnek. Emellett persze akadnak olyan ételek is, amiket valamiért nagyon nem kedveltünk. A számot tekintve nincs szabály, mindenki annyi ételt sorol fel, amennyihez kedve van. Így jobban megismerhetjük egymás ízvilágát és egy kicsit nosztalgiázhatunk is.
Egy bloggernek 5 másikat kell meghívnia a játékra!”

Hát őszintén szólva nem azok jutottak eszembe elsőre, amiket szerettem, hanem amiket nem... Például a tökfőzelék és a krumplifőzelék. Annak ellenére, hogy ma a tökfőzelék egyik kedvencem és amúgyis zöldségevő vagyok, gyerekként odáig vetemedtem, hogy kiborítottam a vécébe és azt hazudtam anyukámnak, hogy megettem...
Na de a kérdés az, mit szerettem. Mindent, ami túrós! Sósan, édesen, kaprosan, sütiben, tésztára, és persze palacsintában... Ez ma is így van, önmagában, ízesítés nélkül is szívesen kanalazom a finom, friss túrót.
Nagy kedvencem volt Rózsa néném rakott krumplija, nem tudom megmagyarázni, miért, de nála olyan más volt! És hiába keresem azt az ízt, ma már semmi nem olyan, mint akkor, se a kolbász, se a tejföl, de szerintem még a krumpli se...
Dolgozó anya gyerekeként mindig menzás voltam, hát örök kedvenc volt a vizes, híg tejbegríz kakaóporral és a piskóta csokiöntettel! Nyamm.... na olyat már én is tudok, mármint piskótát, ami nyögvenyelős ám mégis habzsolni kell a meleg, csokoládét hírből sem ismerő szósszal...
És a menzás kenyerek! nekem mindegy volt, mit kentek rá, jobb is talán, ha nem tudom, de a régi kenyereknek volt még ízük, ami átütött a margarinnal darabosan összerondított lekváron is, sőt a kosarakban kirakott, szikkadt kenyerek még az udvaron vagy hazafelé majszolva is jólestek...
Úgy tűnik, édesszájú voltam, mert ami még felsejlik, az a főzött vaníliafagylalt, üstből rákanalazott igazi tejszínhabbal... na de a tortákat utáltam, főleg a csokitortát, nem ment le a torkomon a gej, édes krém, még a fejem is megfájdult pár kényszerű falattól.
Talán azért szerettük ezeket az édes ételeket, mert akkor nem volt ekkora választék nassolnivalóból, meg nem is költöttek rá a szüleink. Egy-egy tábla csoki, na jó néha saját sportszelet, zizi meg ropi, ami szóbajöhetett, és persze gondosan elosztottuk a testvéreimmel, még a színes, apró golyócukrokat is, amit cumisüvegben árultak és színesre festették markunkat, ha sokáig szorongattuk.

... valamikor 1980 előtt...

Kíváncsi volnék, ti mit ettetek szívesen és mi az az íz, ami hiányzik a gyerekkorból! Ezért nem is adom tovább 5 embernek a stafétát, hanem szeretném, ha mindenki, aki kedvet érez, csatlakozna ehhez a nosztalgiázáshoz...:)

A nyári szünet...

2011-07-19T11:52:00.000+02:00

... idén az újításokról, változásokról szól. Előszöris, Jánosom állás nélkül kezdte a nyarat, többszáz munkatársával együtt. A keresés még folyik, de aggódnunk felesleges, hiszen "minden napnak elég a maga baja", tudjuk, hogy van kiút, lesz megoldás (Máté 6:34).

A gyerekszobák is teljes megújuláson mennek keresztül: az ablakok és ajtók elheyezkedése miatt átköltöztettük a fiúkat a lányok helyére, bútorostul, mindenestül. Közben persze festettünk... selejteztünk... dobozoltunk... ami miatt még mindig nincs rend. A fiúk szobája jelenleg a nyugalom szigete, jó oda benézni és lehiggadni a dobozok bontogatása és a fúrás-faragás közepette:

Az ajtó felől... a kiságy gurul, így egyszerűen odébbtolható, ha útban van:)

Az ablak felől.... hátam mögött a ruhásszekrény:) szóval még ez is elfér ekkora szobában...

Új hír még, hogy tönkrement a telefonom, nem tudok képeket készíteni vele, ezek Hanna telefonjával készültek... de a lényeg létszik rajtuk: egy 3,5x2,5 méteres szobában remekül elfér 3 fiú a játékokkal, könyvekkel és íróasztallal!:) Ha kész a lányok szobája, azt is megmutatom, de ott még mindig dobozhegyek csúfolkodnak... nagyrészt az én hibámból, a rengeteg anyag és varrnivaló miatt. És egy íróasztalra is vadászunk, ami elég kicsi, hogy beférjen a kicentizett helyére, de elég nagy a két lánynak, ugyanis szeptembertől Sára is iskolás...

Az is látható, hogy bútoraink száma eggyel nőtt: Barnabás kiságyban alszik! illetve altatnánk, de elég nehezen megy az átszoktatás... Nappal szívesen eljátszik benne, tetszik neki, hogy a fiúk közelében lehet, de aludni jobban szeret mellettünk.

Hát ezek után érthető, hogy a varrás most háttérbeszorul... brühühü... de hamarosan úgyis varrni fogok, csakazértis!:)

Ma...

2011-07-18T19:29:00.001+02:00

... cikkíró lettem!:) Már csak időt kell találnom a folytatáshoz...

Itt olvasgathattok tőlem mindenféléről...

Ajándék

2011-07-07T09:26:00.000+02:00

... legidősebb öcsémnek, aki ha Kisvakondról van szó, örökké gyerek marad:)

"Ébresztőőőőőőő!":)))

"Ölelj meg!"

Régi mackók új életre várva...

2011-07-05T15:13:00.000+02:00

Nagy szerelem ez, kérem.... leszokni róla lehetetlen, ám káros függőséget nem okoz. Miközben az ember a varrásával bíbelődik, a lelkében is megindul valami, és szinte brummog ott legbelül a szív...

Hugó és Juvenál (nem röhögni!!!) most barátra várnak, egy társra, aki ha lehet, még jobban szereti őket, mint alkotójuk...

Sára kismadarai

2011-06-19T19:07:00.000+02:00

Cseresznyéslány-Kinga ajándékai ezek az édes, aprócska madarak, akik rögtön fészketraktak Sára szívében...:) Köszönjük szépen!

Hetek óta...

2011-06-12T16:08:00.000+02:00

... készült négy manó lecsúszni a szivárványon. Szokásuk szerint elszalasztottak pár alkalmat, de ez nem az ő hibájuk. Én, a nemtudokmegrendelésrealkotni nagymestere, én bénáztam el az időt.... de annyira-de annyira!!! És olyan lütyő voltam, hogy már csak vihogni tudtam magamon néha...

A lábaikkal kezdtem, mert az a legmacerásabb nekem valamiért. Gondoltam, de jó lesz, ha ez már kész és nem kell vacakolnom vele! Közben szabásmintát is kreáltam, mert az első pár manó készítése annyira zsigerből és szívből jött, hogy semmi maradandót nem rajzoltam róluk, csak a pofijukat. Szóval gondoltam, lábak készen, zacsiba be, jöhet a fejecske. 4 nagyorrú pofa, és persze a nemezelt szakáll, hajféleség. Hát ebbe beletelt egy nap, férjemmel felváltva nemezeltünk, kínlódva és kétkedve, hogy ebből valaha lesz valaki...
Mindeközben a család élete is zajlott, és amikor a legjobban belendültem a varásba, rajzolásba, tervezésbe, akkor történt mindig valami. Amikor azt hittem, lesz egy napom, amikor csak a mesebeli manókkal kell foglalkoznom, akkor biztos, hogy szülői értekezlet, orvos, hivatalos intéznivalók, stb. jött közbe...
Lassan haladtam, nehezen, mint minden megrendeléssel, és főleg olyannal, amiből már készült egy. Nem tudok két ugyanolyat alkotni, ilyenkor mindig örülök, hogy nem lettem porcelánfestő...:)
A zacsiban lassan de biztosan szaporodtak a különféle testrészek. Aztán végre elkezdtem összevarrni, összeilleszteni a kis testeket, és akkor.... tudtam, hogy a matek nem erősségem, de hogy ennyire! Négy manónak négy lábat és négy kezet varrtam... óóóóóóó! ülhettem újra a géphez, azt hittem, sose végzek....
De igen, mégiscsak megcsináltam!!! és annyira aranyosak! És mostmár minden apró részükről szabásmintát rajzoltam, hogy ha netán újra szeretne valaki rendelni, soooookkkkal gyorsabban elkészüljek:)
Ja, mikor kivittem őket a kertbe fényképezkedni, valami olyan fura volt rajtuk... és csak akkor jöttem rá, hogy mi, amikor a számítógépre feltöltöttem a képeket. A piros orrok... :))

Árudömping mindenhol

2011-06-01T18:36:00.000+02:00

A vásárra lelkesen készültem, varrogattam, mindenféle szép és hasznos holmit. No ezek most visszajöttek velem és szépen felsorakoznak a Meska-polcomon, várva, hátha így elkelnek...

Érdekes, hogy vasárnap óta 3 dolgom is vevőre talált:) Ma egy telefonhívás simogatta meg a lelkemet: D. elmondta, hogy a Meskán többszáz táskát nézett végig és az én kis neszesszeremen akadt meg a szeme, teljesen odavolt érte! Engem még a hideg is kirázott, annyira jólesett! Amikor varrok, mindig arra gondolok, hogy valahol van valaki, akinek az lesz a kedvence, amit én alkotok... valaki ugyanúgy fogja szeretni, mint én... és tessék! tényleg van ilyen... csak ki kell várni.

Sok helyen olvasom, mennyire pang most a kézművespiac, csökken az eladások száma, sokan aggódnak, mi lesz... Tudjuk, hogy egyre nehezebb az élet mindenkinek, egyre kevésbé fognak az emberek csecsebecsékre költeni, amikor kenyérre is alig jut.

Az jutott eszembe, ahogyan Jézus tanított minket imádkozni:
"Add meg nekünk ma a mai napra való kenyerünket" (Máté 5:11)

Van-e olyan erős hited, hogy tényleg csak a mai napra valót kérd? Bízol-e abban, hogy az életedhez szükséges dolgokról mindig gondoskodni fog Jehova Isten?

Én tapasztalatból mondom, hogy sose szenved hiányt az, aki Őrá támaszkodik. Mindig akkor van eladásom, amikor szükségünk van egy kis pénzre:) Tudom, hogy sose fogok meggazdagodni a varrásból, sose leszek híres vagy befutott, de mindig lesz pár ember, akinek az én macim lesz a szívecsücske, és mindig lesz kenyér az asztalunkon!:)

Vásári élmények és gondolatok

2011-05-31T09:54:00.000+02:00

Sokat autóztunk.
Sokat beszélgettünk.
Találkoztam sok kedves emberrel...
Apukámmal és legkisebb öcsémmel, akik kutyakiállításra jöttek és a fél napot velünk töltötték...
...Kisviccel és Szintiával, akiktől sok erőt kaptam...
...Renátával, akinek a táskái élőben élőbbek, mint a képeken és akit szívembe zártam...
...Ritával és családjával, akiket melléjezártam...

Hangulatos helyen voltunk, nagyon jó volt a szervezés is, köszönet érte Csillának!
Az eső maradhatott volna odafenn...
Jöhetett volna több ember, mondjuk esőkabátban sétálhattak volna, mintha szép időben tennék...
Vásárolhattak volna is.
Vihettem volna magammal egy kardigánt a szél ellen.
De János esőkabátja is jó volt.
Az esőkabát megjárta a kutyakiállítást is.
A kutya nyert.
Még jó, hogy Jakab és Barnabás fel tudtak öltözni...
Anyukám bodzaszörpje finomabb volt, mint a forrócsoki...
A belváros valami meseszép!
Anyagi veszteségünket bőven kárpótolta a szellemi és érzelmi töltet, amit kaptunk...
Barnabás jobban érzi magát egy vásárban, mint itthon.
Majdnem elcsábultam egy gyűrű irányába, melyen Radnóti önfeledten nevet...
Az Alföld éjjeli csillagos ege feledhetetlen.
Nagyon elfáradtam már a készülődésben is és azóta se érzem kipihentnek magam.
És nagyot csalódtam... sose szoktak elvárásaim lenni, de most valami nagy dologra számítottam és nem jött be...

Textilrózsák

2011-05-29T22:33:00.000+02:00

Sokszor okoz gondot lányaim rakoncátlan, dús haját csinosítani, legegyszerűbbnek a hajpántok bizonyultak. Na de egy leányzónak sose lehet elég hajbavalója... így nekiálltam rózsákat és pántokat kreálni mindenféle színben és mintában, vidám nyári ruhácskákhoz.

A Meskán többféle színösszeállítás közül válogathatsz! Neked melyik a kedvenced? nekem a narancsvirágos-színes...

Várakozás....

2011-05-27T09:05:00.000+02:00

.... és izgalom:) Holnap lesz a vásárka Székesfehérvárott (lásd a plakátot jobbra), és persze úgy érzem, semmivel nem vagyok kész.
Készültek mindenfélék, aprók és nagyobbak, apróknak és nagyoknak, fiúknak és lányoknak, illatosak és ölelgetnivalók, csinosak és szerények...
Az első igazi vásárom lesz, ahol valóban a kézműves alkotások kedvéért jönnek a nézelődők, és nagyon kíváncsi vagyok a megmérettetésemre. Beígértem magamnak valamit, ha ez az alkalom jól sikerül:)
Hát szeretettel várunk mindenkit, aki arra jár! Lesz zene, hangulat, mindenféle kézműves portéka, és persze mi...:) Lehet Barnabást ölelgetni, macit simizni, varrogatni és gitárszót hallgatni, gyertek el

És az igazi izgalom az, hogy holnap találkozom végre Kisviccel, aki olyan nekem, mint egy húg!:) Rengeteget beszélgettünk már, órákig és nagyon mély dolgokról, ám még sose találkoztunk! És most holnap végre megölelhetjük egymást és szemtől-szembe beszélgethetünk...

"... van olyan barát, aki ragaszkodóbb a testvérnél"(Példabeszédek 18:24)

Játék!

2011-05-20T08:15:00.000+02:00

Orsi, aki dúla, újra játékot hirdetett. A múltkoriban játszottam és nyertem, most pedig én is egy nyereménnyel járulok hozzá a játék öröméhez! Sok szép és hasznos és vicces holmi keresi nyertesét (mert Fércjutka nyula se nem hasznos, se nem klasszikusan szépséges, hanem egyszerűen vicces és kötelező minden gyerekkézbe).

Barnabás

2011-05-19T07:57:00.000+02:00

... lóg a szeren és vigyorog és dünnyögve énekel közben...

Az újrahasznos hinta a múltkori defektemnek köszönhető:)

A mi kis egyévesünk odavan a testvéreiért, a tömegért (igen, nem tévedés!), bárkiért, aki vele foglalkozik.
Lusta, még nem mászik, ahogy kéne, inkább csak visszafelé... de remekül tud helyet változtatni popóátemeléses-módszerrel és bárhova elaraszol, ha el akar érni valamit.
Mindenevő, a mi ebédünkből mindig jut neki is valami fogáravaló, de megfigyeltük, h nem édesszájú, és kedvence a zeller.
Édesen gagyarászik és magyaráz, de nem mindenhol és bárkinek, képes órákig csendben figyelni és megfigyelni.
Ha egyedül érzi magát, szinte vígasztalhatatlanul sír... ezért sokszor a hátamon vagy félkézzel a csípőmön cipelem...
Még mindig első számú kedvenc a szopizás, néha fél éjszaka nem hagy aludni...
Kedvenc játékai az egyáltalán nem gyerekkézbe tervezett holmik, pl. pendrive, óriási fa építőkocka, apró fecnik és fűszálak, tölcsér és kanál, és a legnagyobb favorit: egy dob és Apa gitárja.
A tekintete még mindig szerelem... és ahogy elnézem, lesz majd pár küzdelmem a többiekkel, mert a fél világ is így érez iránta... mindenkit az ujja köré csavar...

Régiből újat - ing és pulóver

2011-05-14T19:32:00.000+02:00

Ismerős, amikor a hosszúujjú pólók mandzsettája szétrongyolódik? Úgy utálom... a póló még jó, semmi baja, de emiatt nagyon csúnya tud lenni. Vagy amikor a kamasz, akinek a végtagjai gyorsabb ütemben nőnek, kinövi minden használható meleg holmiját? Na ilyenkor kell összeházasítani a kinőtt és elrongyolódott holmikat...:)

Jánosom kedvenc pólójának ujját lenyisszantottam (ő ezt nem látta, mert elvitte a gyerekeket sétálni, hihi), és hozzányisszantottam egy régi ing ujját.

Színt színnel szembefordítva összeillesztettem a pulcsi meg az ing ujját...

... végigvarrtam...

... eltisztáztam (az interlockom pihenőben van, így a jó öreg cikk-cakk-öltést vetettem be)...

Így néz ki készen, de még jön egy csel:)

Kb. 1 cm szélesen csippentek egyet a pulóver ujján...

... és az ingujj felől körbevarrom a két anyag találkozásának vonalán...

... ettől olyan lesz, mintha rövidujjú póló alól kandikálna ki az ingujj:)

A nyakrész már kicsit fifikásabb... beillesztettem az inget a pulóver nyakába, belőttem valamiféle irányt és vágtam... Érdemes arra is gondolni, hogy a férjünk okos feje átférjen majd az új pólónyakon is...:) merthogy az ing nem rugalmas... ezért vágtam "V" nyakat, és így maradt hely a gombolásnak is.

Az ingre ráhúztam a pulcsit és körberajzoltam a kivágás mentén, hogy tudjam, hol kell vágni

Miután kivágtam, a gomboláspántot összevarrtam, hogy ne csúszkáljon szét

... aztán szintén színt színre fordítva bevarrtam a helyére, eltisztáztam és kifordítás után a színéről körbevarrtam

És mire Apa hazaért a játszótérről, egy megújult pulóver fogadta őt:)

Nem a legdivatosabb, nem a legprofibb, de nagyon szereti...:)

Újabb vásár

2011-05-12T08:37:00.000+02:00

Szeretettel várunk mindenkit, 28-án én is ott leszek férjjel, gitárral, babával és Kisviccel!

Képes beszámoló

2011-05-11T14:27:00.001+02:00

Még félálomban vagyok, nehéz két hosszú napot kipihenni...:) Az élmények még ülepednek, a fejemben még sok dallam és ritmus keveredik, visszhangzik, a szívem telve érzésekkel...

Időben eszembejutott pár képet készíteni, bár János nagyon mérges, hogy rólam nem készült egy se:)
Íme a sátor, ahol szépen megfért egymás mellett mindármunk portékája, sőt, vasárnapra csatlakozott hozzánk az ügyeskezű Makra Laura is:

És íme az örökké mosolygó Barnabásunk, aki derekasan bírta a zajt, tömeget, sőt szerintem élvezte, mert amikor hazajöttünk, egész hétfőn át szenvedett és sírt és unatkozott, bezzeg ott egy hangja nem volt!

Érdekes, hogy a készülődéskor semmi bizodalmam nem volt aziránt, hogy az én varrományaim odavalók lennének, főleg a játékok. És amikor jöttek az emberkék és mosolyogva nézegették és simogatták a macim, nyulam, apróságaim, minden félelmem szertefoszlott:) Beatrix mesélte, hogy míg én Barnabással mászkáltam, egy lány kétszer is visszajött süniket simizni:))
De a legnagyobb jó és szép az volt, hogy együtt lehettem ezekkel a szuperjó nőszemélyekkel, nagyon megszerettem őket! Remélem, lesz még alkalmunk együtt vihogni meg jókat beszélgetni!:)

Vásárra készülünk...

2011-04-25T22:40:00.000+02:00

... gyertek ti is!:)

Izgalmas forgatag és illatok és zene és hangulat és látvány várja a látogatókat!:) Ez most olyan, mintha Leopold konferálta volna a L'art pour l'art színházban...:D

Pedig komolyan! Tavaly lemaradtam róla a szülés fenyegető közelsége miatt, de idén nem hagyom ki. És készülgetek... de rém lassan... ebben a hónapban fokozottabban vettem részt egy önkéntes munkában és a varrás volt a legutolsó, amihez hozzáfértem. Ám készül pár újdonság, hamarosan fotózom és mutatom.

Ott leszünk egy sátorban (tényleg sátorban!) Trixivel és Julcsival, mosódió és természetes tisztító-tisztálkodószerek és szépséges varrományok társaságában várunk benneteket!:)

Ma este...

2011-04-17T23:11:00.000+02:00

... különösen hálás vagyok.

A családomért...

... a barátaimért...

... a testvéreimért...

... a jelenlegi és az eljövendő életemért.

"Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét!"(János 1:29)

Szél...

2011-04-16T10:06:00.000+02:00

Törpék érkeztek hozzánk...

2011-04-07T09:42:00.000+02:00

... akik valójában már rég itt laknak, csak most váltak kézzelfoghatóvá. Egy hórihorgas és egy nagyszakállú. Füligvigyorú és egy kissé komolyabb. De mindkettőt jól ismerem... és mondhatom, egyformán szeretem. Egyiket ezért, másikat azért. Mert. Mert jó, hogy vannak...:)

"Kököjszi és Bobojsza elindulnak a földre. Az az egész dolog úgy kezdődött, hogy a jó Isten körülnézett a földön : hová kellene egy kisgyereket küldeni ? Ez a szokása a jó Istennek. Időről időre alá szokott pillantani, végignézni a nagy városokat és a kis falvakat, benéz a leghatalmasabb palotába és a legpicinyebb kunyhóba is, kutatja, hogy hol van az a néni meg az a bácsi, akik szívesen fogadnának egy kisgyereket. Mert akárhová nem küld a jó Isten kisgyerekeket. Csak oda, ahol egészen biztosan megbecsülik."(Török Sándor)
És megsúgom, hogy a dédpapámat is így hívták, és kislánykoromban titokban abban reménykedtem, ő írta, csak szerényen nem árulja el...:)

Műhelytitok...

2011-04-05T09:18:00.000+02:00

... ami készül....) Elárulom, hogy közük van szivárványhoz, dalokhoz és ringatókhoz, egy hajóhoz és egy pici fiúhoz.... Na? Emlékszel? Dereng már? Persze ilyen állapotban még nehezen felismerhetőek...

Itt készül egy szakáll...

.... ami mostanra már a helyére került:)

Virág tutorial

2011-04-03T18:05:00.000+02:00

Az utóbbi időben többen kérdezték tőlem levélben, hogyan készülnek azok a cuki virágok, amiket mindenfelé látni nyiladozni szerte az interneten...:)
Hát kérem, így:
Fogj egy darab organzát, szatént, lamét, vagy más, valamennyi műszálat tartalmazó anyagot.
Vágj ki belőle köröket, nem baj, ha nem pontos, sőt, ha kissé szabálytalanabb, bájosabb lesz a virágod. Ezek lesznek a szirmok.

Gyújts mécsest... hangulatos és kellemes... de most nem ez a lényeg:) Az organzakörök szélét óvatosan tartsd a melegbe, a láng fölé, de ne a lángba. Kissé megpörköli, összerántja az anyag szélét, ettől nem foszlik tovább és ha cafrangosra sikeredik, olyan lesz, mint egy gyűröttkés rózsaszirom... Igaziból ezt mindenki maga fogja érezni, meddig és mennyire tartsa oda, gyakorlás kérdésének se mondhatom, mert függ az anyagtól és a körülöttem szuszogó, kíváncsi gyerekektől, akik a lángot ide-oda libbentik...

Tégy egymásra több ilyen elkészült szirmot, öltsd össze és díszítsd a közepét gyönggyel, akár többel, majd dolgozz a hátuljára csatot vagy kitűzőalapot, és kész!

A variációk végtelenek, az öröm pedig, amit egy ilyen virággal szerzünk, óriási lehet...:) Jó munkát!

A Föld órája Kecskeméten

2011-03-26T08:54:00.000+01:00

Idén nem itthonülve csendesedünk el, hanem átruccanunk a Kecskeméti Planetárium rendezvényeire. Ki tart velünk?

Csillagos Nap a Kecskeméti Planetáriumban és Föld Órája
a Főtéren – a rendezvények DÍJMENTESEK!

14^h-18^h Csillagászati és környezetvédelmi játszóház
Vezetik: „Zöld óvó nénik”, az Ifjúság Úti Óvoda munkatársai.

14^h-18^h Távcsöves Nap-megfigyelés a Planetárium előtt
(Csak derült idő esetén!!!)

          14^h"Tiszta" energiák, kimeríthetetlen nyersanyagforrások,
                       csillagközi űrutazás: avagy menni, vagy nem menni"
                       - Beszélgetés az emberiség jövőjéről
                       Ea: Dr Pacher Tibor fizikus, a Puli csapat alapítója
                       (magyar holdmisszió).

          15^h      Játsszunk űrhajósat! Játékos foglalkozás súlytalansággal,
                      rakétakilövéssel.
                      Ea.: Szűcs László, szakelőadó

          16^h      Irány a Hold! Bemutatkozik a Puli csapat - Hold rover és más
                      érdekességek bemutatása
                      Ea: Dr Pacher Tibor fizikus, és a Puli csapat tagjai.

      17^h      Űrkutatás és környezetvédelem
                      Ea.: Fülöp Györk, a Geoadat Kft. munkatársa
                      Utána: beszélgetés az űrkutatásról az előadókkal

    19^h       Naprendszer-futás, avagy kocogjunk a bolygószobrok mentén,
                       a Planetáriumtól a Főtérig! Egy kis agytornával egybekötött futás,
                       a Főtérre. Csak esőmentes időben!!!
                       Társszervező, a Iustitia Sport, és Kulturális Egyesület

          20:30-21:30 FŐTÉRI diszkrét muri egy kis éji zenével a Föld órája alkalmából:
                              Pongrácz Márta és Lendvai Dénes duó gyertyafényes előadása a
                               főtéren sok verssel és némi gitárral!
                               Közben távcsöves bemutatás az elsötétített FŐTÉREN!
                               (Hold, Vénusz, Mars, Szaturnusz, csillagködök…).
                                CSAK DERÜLT IDŐBEN!

Nem szoktam...

2011-03-25T09:43:00.000+01:00

... ennyire hangot adni a véleményemnek, nem szeretek rossz hírekkel foglalkozni, de mától elkezdem. Mélységesen felháborít és kiakaszt, ami a világban folyik... Ma olvastam Geréb Ágnes ítéletét... Hol élünk?! Miért nem veszik észre az emberek, hogy ez a világ nem működik? nincs demokrácia, nincs jogállam, nincs szabadság, egyenlőség, testvériség... Isten nélkül nincs élet...

"Ezt mondja Jehova: „Átkozott az az életerős férfi, aki földi emberben bízik, és hús-vér lényt tesz karjává, és akinek szíve elfordul Jehovától. Olyan lesz, mint a magányos fa a kietlen síkságon. Nem látja meg, amikor eljön a jó, hanem kiszáradt helyeken tanyázik a pusztában, sós és lakatlan vidéken.
Áldott az az életerős férfi, aki Jehovában bízik, és akinek Jehova lett a bizodalma. Olyan lesz ő, mint a víz mellé ültetett fa, amely egészen a folyó mellé bocsátja gyökereit. Nem látja meg, amikor eljön a hőség, dúsan fog zöldellni lombja. Száraz esztendőben sem fogja el az aggodalom, és nem szűnik meg gyümölcsöt teremni."(Jeremiás 17:5-8)

Laposkúszásban...

2011-03-24T16:21:00.000+01:00

.... írok...:) szégyellem, hogy olyan régóta nem írok, még jobban szégyellem, hogy nem olvasgatlak benneteket, csak hébe-korba... Önző korszakomat élem, igen, van ilyen:) Jólesik a házimunka, a gyerekekkel lenni, varrogatni, tenni-venni, a számítógép előtt is töltök időt, de valahogy nem tudok írni semmiről... nem akarok inkább. Annyi mély, megrázó dolog történik mostanában, hogy mire ideülök és megnyitom a blogot, nem jön szó a nyelvemre. Nem tudok egy ép mondatot, gondolatsort megfogalmazni, nehéz pozitívnak maradnom, mint máskor... Nyomasztanak a családunk gondjai, a világban történő katasztrófák, csapások, várom a végét, nagyon-nagyon... Közben varrok mindenfélét, amihez kedvem van, amire szükség van, cuki és szép holmikat, és ez mindig ad némi örömet és elégedettséget:)
Na egy csomó kitörölt mondat helyett mutatok inkább pár képet, az mindig sikert arat inkább, mint a nyafogás:))))

Sári zsákmánya Nórától...:)) háttérben már a következő másolás-botrány bizonyítékai...:)

Öcséméknek készült reggeliző-teázó szett, anyagfalásnak se utolsó...

Hanna hímzése Mamának

Így kell a törlőrongyokból mindenféle kreatív dolgot készíteni:)

Újabb tündérszárny, kobolddal a háttérben

Mostmár a mi családunkban is van egy feketebárány...

Hanna végre négyest hozott matekból... (a tortát nem ér kritizálni!!!)

Nyuszi kisasszony

Barnabás vonatozik

... és függőágyban henyél...


Az éhenkórász gyerekek a kiállításmegnyitón a büféasztalt mustrálják...

A gombosdoboz rejtekéről...

... kitűzők a meskán...:)

Falevelek...

2011-02-28T08:52:00.000+01:00

A Meskán várja szerelmes gazdáját...

Olyan melankolikus lett ez a táska, pedig nagyon nagy jókedvemben készült:) Láttam valahol egy ilyesmi fát, tűzpirosban, hulló levelekkel, és beleszerettem, de épp akkor még nem volt varrógépem, hogy kipróbáljam, hogyan is mutat ez egy táskán. Hát most kész és annyira tetszik, de mégis szomorkás... pedig nem az! na mindegy, majd elmondjátok úgyis, mit gondoltok róla...

Hulló levelek

Szemébe mondtam , hogy nem szeretem
Vártam, hogy erre majd mit mond nekem
Gyötörtem, kínoztam szüntelnül.
Féltékeny voltam oly' kegyetlenül
Hazudtam néki, hogy más várt
Ha este randevúnk volt
Szerettem volna ha könnyet ejt tán'
De Ő csak nevetve fölém hajolt
S azt mondta :szeretsz te engem
Szíved enyém ,tudom én
S én ellöktem magamtól durván
Nem szólt egy szót sem csak nézett rám

A két szemét még most is látom,
Könny nélkül sírt, csak nézett vádlón.
Egy percig állt, sebzetten, bénán,
Nem szólt egy szót, csak elment némán.
Hervadt falevél hullt le a fákról,
Elvitte őt az őszi szél.
Mégis minden este vissza - vissza várom,
Mert szívem csak őérte ég

Elmult a tavasz és elmult a nyár
Szomorú szívem csak őreá vár
Beláttam, hibáztam, megbántam én
Él bennem mégis egy halvány remény
Visszetér hozzám , ha eljön az ősz
És rájön, hogy mégis szeretem Őt
Szerelmünk emléke mindent legyőz
S még jobban szeretem mint azelőtt
Már érzem csókját a számon
És látom lágy mosolyát
A vétkemet százszor is bánom
És várom hívó szavát

Magamba járok az őszi ködben,
Vállamra hervadt falevél röppen.
Egy régi nótát dúdolok halkan,
Szívem csak ott van ahol te vagy.
Talán csak megszokás viszi a lábam
Egy kis pad felé, a lomb alatt,
Ahol összebújva ültünk még a nyáron,
És mosolyogva néztél reám.

(Kozma József)

Alkotás

2011-02-27T14:15:00.000+01:00

Sára alkot. Ez nem újdonság. Folyton fantáziál, mindent papírravet és mindig van valami mesebeli terve. Most együtt dolgozunk egy mesés pályázaton, amit Mici és Nóra hirdetett meg, érdemes lenne már csak az élmény miatt is kipróbálnotok nektek is! Még van pár nap...

De most nézzétek ezt az elmélyült munkát, látszik, mekkora örömmel dolgozik...

Az úgy volt...

2011-02-24T17:13:00.000+01:00

Nem, nem Janikovszky Éva következik, csak én... Szóval az úgy volt, hogy a madárkák már rég itt csicseregtek a fejemben, mentek volna a régi társaik után, de ugyebár nem volt varrógépem. Aztán végre lett, de olyan szép rendet tettem a varrószobában (jóóó, a képen ez nem pont így tűnik...), hogy egy csomó anyagot nem találtam meg. Aztán eszembejutott Hanna titkos kis anyagcafat-gyűjteménye, amiből szívesen adott nekem, és ahogy megláttam ezt a vízkékzöldvalamilyen kordbársonyt, a madarak verdesni kezdtek a fejemben őrült erővel és követelték világrajöttüket. Ehhez feltúrtam a saját anyagaimat, mert ilyen színhez valami nem ilyen illenék, aztán forrni kezdett a vérem és pirosat akartam, mint amúgyis állandóan, különben is, csak én vagyok olyan gügye, hogy a piros kabátomhoz vízkék sálat hordok, ami pedig gyönyörű és ajándékba kaptam Andreától és mindenki irigyli, de mégse érti a piros kabátom, csak én meg Pejhocska...

Aztán végre elkészült a hímzés és én gyönyörűnek láttam, de a táska maga olyan nehezen születik mindig, merthát van itt egy baba, aki engem akar, meg vannak még öten, akik szintén, és aztán a porcicák meg az éhség... szóval sose csinálhatom azt, amit szeretnék, de ha meg lehetne, akkor eszembejut annyi minden és muszáááááj kipróbálnom, milyen az, ha hullanak a levelek a fáról... De ez másik történet. A lényeg, hogy végülis amikor Apa szabadnapos lett, én hagytam a dagadt ruhát másra és végre bevarrtam azt a fránya cipzárt a helyére, bár gondolkodnom kellett, hogy is csináltam ezt pár hónapja...

Na de mostmár aztán tényleg kész és hasonló gyagya tulajdonos kerestetik hozzá, aki szereti, ha a víz találkozik a tűzzel... nem kell feltétlen piros kabátjának lennie, csak legyen a szíve az...

Szüléstörténetek

2011-02-23T19:15:00.001+01:00

Szereted a szép élményeket olvasni?
Itt éppen egy pályázat keretében olvasgathatsz sok-sok picibaba világrajöveteléről, és megírhatod a ti történeteteket is!

És természetesen a mi népes gyerekseregünk megérkezéséről is olvashattok...:))

Szeretettel ajánlom

2011-02-23T12:11:00.000+01:00

... Szera barátom kicsiny boltocskáját...

Vissza a kerékvágásba - avagy újra varrok

2011-02-22T14:51:00.000+01:00

Amióta lett varrógépem, azt se tudom, mibe fogjak bele! Először jó úton haladtam a félkész dolgaim befejezése felé, fogyatkozni látszottak a félbemaradt holmik. Azután új dolgokba kezdtem, és ezekkel is szépen haladtam, sőt, az anyagfalás módszerével dolgozva maradékokat se gyártottam. Majd volt egy időszak, mikor zsongó fejjel és zakatoló szívvel, szinte lihegve szabtam és kapkodtam, mindent egyszerre akartam, a sok-sok felgyülemlett tervem egykalap alatt akartam megcsinálni, ami persze nem sikerült... és megint félkész varrományok kezdtek tolulni kupacokban a székemen...

Pl. ez a kaméleonos táska:

Régi kedvenc, de sajnos régen készült már belőle, gondoltam, most felelevenítem, hátha lesz fiú, akinek örömet okozna. A meskán vár egy új életre...

Barnabás pedig egy kalodát kapott tőlem:

Remek szolgálatot tesz, nemcsak a családi vendégeskedésekkor, hanem a gyülekezetben is, ahol nagyon szeretne egyedül ülni, de folyton előredőlne megkuksizni, milyen lehet odalent a földön... Hát ebben a kis kenguruzsebben kényelmesen és biztonságosan ücsöröghet mellettem, a kezem meg szabad marad.

És természetesen vannak még féligkészen várakozó táskák... szokás szerint:) Kismadaras és fás applikációval. Mert tényleg jön a tavasz. Jön. Én tudom!

Tavaszváró akció!

2011-02-21T11:52:00.000+01:00

Úgy döntöttem, közeleg a tavasz. Ha meg mégsincs igazam, megsürgetem. Mégpedig akcióval a Meska-boltomban! Kukkants be, és nézelődj, ízlelgesd a tavasz illatait, hallgasd a madárcsicsergést...!

Tündérgúnya

2011-02-19T09:00:00.001+01:00

Messze-messze egy nagyvárosban, hova széles utak vezetnek, él egy kicsi lány, Annamária. Odavan a tündérekért, a mesebeliekért és az álruhás, köztünkjáró tündérekért is. Legkedvesebbje, szíve csücske Johanna, a kishúga.
Annamária titkos vágya volt, hogy szárnyat kaphasson, mint a nagyobb tündérek, és repkedhessen a virágos rét felett... Ezt a vágyát megérezte Édesanyukája, és titkos szervezkedésbe kezdett: valahol hallott az Asszonyról, aki tündérgúnyákkal és hozzá illő szárnyacskákkal látja el a tündéreket – őt kérte meg, varrjon kislányának is ilyet. Az Asszony mindig örömmel fogadta az efféle kéréseket, ő maga is két titkos tündérrel lakott egy fedél alatt, Sárával és Hannával.
Mikor nekilátott a kedves munkának, még nem sejtette, micsoda nehézségek várnak rá... A tündérszárny gondos előkészítése után a részek pontos összeillesztése következett volna, amikor a zümmögő varrógép egyszercsak ellenállt: szinte megtorpant és hátrafelé kezdett varrni! Az Asszony megijedt, tudta, ez nemcsak Annamária álmát fenyegeti, a többi tündérke jókedve is veszélybekerült... Egy öreg, morgós és makacs varrógép még segített ezt a szárnyat elkészíteni, de ezután kerek-perec kijelentette, ő bizony nem dolgozik többé, az Asszony ne is próbálkozzon vele. Az Asszony szomorú lett, az elkészült szárnyacskát elküldte Annamária Édesanyjának, de a ruhácskát már nem tudta elvállalni, el se tudta képzelni, mikor és hogyan lesz képes újra varrni... ilyen makacs, önfejű gépekkel...
A szárny nagy boldogságot okozott Annamáriának, úgy érezte, már nem sok választja el attól, hogy tündér legyen! Fáradhatatlanul viselte játék közben, házimunka közben (mert sokat segített Édesanyukának), és szorgalmasan gyakorolt a varázspálcával is mindenféle kislányos varázslást: cukormázkészítést a sütikre, csilingelést a dalocskákhoz, csillámport a kishúga hajára...

Közben az Asszony varrógépei tovább makacskodtak, nem lehetett semmilyen módon hatni rájuk. Miattuk kénytelen volt minden kérést visszautasítani, pedig többen vágytak mindenféle hasznos és szép holmira. Ami nagyon fontos volt a háztartásban, kézzel öltögette össze, és egyre több időt töltött aprólékos, lassú kézimunkákkal, ami legalább egy kis örömöt okozott neki és feledtette bánatát.
Ám egyszercsak levelet kapott egy tündértől, ValaKicsodától, aki hallva szomorúságát, segíteni szeretett volna rajta: megajándékozta őt egy zümmögő, szorgalmas, erős varrógéppel! Cserébe azt kérte, az örömét szórja szét a világban, adja tovább a sok szomorkodó embernek... Az Asszony nagyon boldog lett, terveket és színes álmokat szövögetett, miközben előkészítette az új gépecske helyét. Amikor a gép megérkezett, azt se tudta, mihez fogjon hozzá, annyi mindent szeretett volna egyszerre elkészíteni! Varrt virágos, puha párnákat a tündérei székecskéire, varrt új ruhát az asztalnak, megjavított pár régóta heverő holmit, és élvezte a finom, ám erőt sugárzó zümmögést, és csak varrt és varrt...
Ám egyszercsak, szinte egyszerre Annamária Édesanyjával, eszébejutott a kis zöld tündérgúnya, amire oly régóta várt valahol messze-messze, egy nagyvárosban egy kicsi lány... Nosza nekiállt és vasalt és mért és szabott és varrt, csak úgy röpködtek a levegőben a finom kis csillámok és csilingeltek a tündérkacajok – újra tündérgúnya születik! Nem is tartott soká, elkészült a zöld kisruha, mindenki nagy örömére! Sárát érte a megtiszteltetés, hogy felpróbálja, zavarában nem is tudta, milyen tartás illik egy ilyen becses ruhácskához...

Az Asszony készített Annamáriának egy varázsvirágot is, melyet ha a ruhával együtt visel, mosolyt csal az emberek arcára, elűzve és elfeledtetve bánatukat.

Az Asszony szívét mély elégedettség és öröm járta át... rég érezte már ezt: teljesítette egy kicsilány álmát, aki tündérré szeretne válni, örömet szeretne adni...

Sára

2011-02-18T13:17:00.000+01:00

... különdíjat nyert Cseresznyéslánytól az ékszertervező játékban!:) Ezt a kis madárfészket küldtük el, gyűrűnek gondolta a drága:)

Most is egyfolytában gyurmázik, extramini kakaóscsigák és apró madárkák miatt színesek folyton a körmei, kisikálhatatlanul... de ha nem gyurmázik, akkor rajzol, vág és ragaszt, teli lehet a kis fejecskéje színes álmokkal és tervekkel... Igazi tündérke.

Hogy jobb kedved legyen!:))

2011-02-14T18:34:00.000+01:00

Vidám dalokat kell hallgatni...! én pl. ha Halász Juditot hallgatok, mindig beindulok és tervezek, varrok ezerrel! Vagy valami pörgős népzenét, amire telitorokból énekelek, tánclépésben közlekedek 49,5 négyzetméterünkön... és máris megy a takarítás!
De amit most találtam, mind szeretni fogjátok, főleg a gyerekes szülők: Kardos-Horváth János nagggyon jóóóó zenéket írt 3 gyerekének, és olyan kedves, hogy itt meghallgathatja bárki:)
Hát legyen vidám, hangulatos estétek!!!

Tavasz van?!

2011-02-10T19:40:00.000+01:00

Ma bedühödtem a fésűre és egy megfontolatlan kézmozdulattal levágtam a hajam...

Na nem lett belőle ilyen jó frizura rögtön! Ez már egy ügyeskezű fodrász korrekciója:) akit jó szívvel ajánlok mindenkinek, aki Nagykőrösön vágatna hajat, ugyanis az első fodrász az életemben, aki eltalálta a jó méretet és fazont! És ma találkoztam először a ritkító ollóval is, áldom, aki kitalálta! Már nem bírtam a rengeteg bozontommal, nem is gondoltam, hogy ilyen könnyen lehet ezen segíteni.
Most könnyű fejjel és repkedő fürtökkel várom az igazi tavaszérzést...

Szappanmentés

2011-02-08T19:54:00.000+01:00

Tudom, hogy már inkább nézegetnétek valami szépséges varrományt vagy kacagó kisbabát, de perpillanat a háztartás foglal le... :-( és újra :-( ... de ez van.
Egyik fájó pontom a száraz bőröm, és annak költséges ápolása. Na jó, nem költök rá, sajnálom a pénzt a kencékre, hiába érdemlem meg... nem telik rá és kész.
De nem is szükséges, teljesen természetes és tiszta dolgokkal is finommá lehet varázsolni a bőrt, például a kecsketejes vagy a szír szappannal. Előbbi óriási kincs, minden lehulló morzsájáért sajog a szívem, ezért annakidején megpróbálkoztam a szappanbugyorral, de őszintén szólva nem jött be: a csinos csipkelukakon kipotyognak a darabok és lefolynak a lefolyón...
Aztán rátaláltam a szír szappanra, ez már gazdaságosabb is, de ugyanolyan szuper a hatása. Ám óriási darab, ezért háromfelé daraboltam a nagykéssel és szép lassan elmosakodtuk. De mi van, ha darabosan törik? Hát lefolyik a lefolyón...
Na de mától nem engedem! Fini narancsos szappanomat nem fogja elnyelni a lefolyó meg szétjátszani a gyereksereg! Megláttam a félrepakolt nylonharisnyát a fürdőben (mert lassan rögeszmémmé válik az újrahasznosítás) és gondoltam, egy próbát megér. Nyissz egy szakasz, csomó a két végére és kész is a szappanbugyor!

Nosza, egy másikba gyorsan belepakoltam a gondosan őrizgetett szíriai szappandarabokat is, nem fognak dolgukvégezetlen elfelejtődni a fürdőpolcon!

Remekül működik! Finoman habzik benne a szappan, az esetleg lepotyogó darabok egy idő után összegyömöszölődnek és száradni is gyorsan tud.
Hurrá! Megint megmentettem pár forintot...:-)

Natúran...

2011-02-08T09:17:00.000+01:00

Próbáltátok már a mosódiót?
Úgy érzem, csak elkezdeni nehéz, mert annyira egyszerű és evidens dolog, hogy már gyanús....:) Én is így voltam vele, hónapokig szemeztem a neten a róla szóló írásokkal, mindenfelé körbejártam a témát, és komolyan azt hittem, valami humbug van a dologban, nem lehet ilyen olcsó és egyszerű valami, ami ennyire jó!
És de!
Nem csodaszer, nem tüntet el minden foltot, nem illatos (bár én szeretem a savanykás gyümölcsillatát...), nem fehérít... ellenben vízlágyító, öblítőszer nélkül is varázslatosan puhává teszi a ruhákat (még a farmert is), megőrzi a színüket, és teljesen természetes, olcsó és gazdaságos, nem allergizál.
Második éve használom, nagyon megszerettem! Kipróbáltam sokféleképp és sokféle területen, hajmosásra is, itt találhattok tippeket, recepteket!
És most olcsóbb a szokásosnál, még próbának is megéri ilyen áron, itt kuksizzátok meg!

A logo H.N. keze munkája...

A kenyér dícsérete

2011-02-01T20:55:00.000+01:00

Csinos kulacsok

2011-01-29T14:34:00.000+01:00

... a lányaimnak. Már rég terveztem, hogy felöltöztetem az útravaló itókákat, folyton vita megy arról, melyik üveg éppen kié... A lányok letudva, fiúk majd varrottat kapnak, vagy talán megpróbálkozom csíkossal, az nem annyira lányos, nem? a horgolás valahogy mindig nőiesnek tűnik... nektek nem?

Sára kedvence a sárga, Hannáé a zöld... a középső lehet akár a tiéd is:)

Barátnőm pedig rámparancsolt (bizony, ilyen őrmester ő...), hogy tegyek a Meskára is, hát este összerittyentettem még egyet. Lesz még folytatás, varrógép híján amúgyse nagyon tudok mást alkotni... pedig már kaptam egy kedves felajánlást, de elmenni egyszerűen nem tudok érte... az ujjaim pedig folyton bizseregnek:)

Ajándékot adni mindig jó...

2011-01-23T16:45:00.000+01:00

Péntek délután mécsest gyújtottunk, körülültük és... és nem elcsendesedtünk, hanem lázas alkotásba kezdtünk! Előkerült egy kevés anyag, a gyöngyösdoboz, tű és cérna... Virágos kitűzőket készítettünk mamának, nagynéniknek, magunknak. Még Samu is varrt egy keveset! és segített a megfelelő gyöngyök kiválasztásában.

Megmutatom egy régen készült ajándékomat is, mama kulcsait őrzi pár hónapja:

"Legyetek adakozók, és nektek is adni fognak. Jó mértéket, megnyomottat, összerázottat és csordultig teltet öntenek majd öletekbe. Mert amilyen mértékkel mértek, olyannal fognak mérni nektek viszonzásul." (Lukács 6:38)

És egy szolgálati közlemény: a Meskán újra vannak villa-karkötők, és hamarosan lesz medál is!

Ezt se eszünk ezentúl...

2011-01-19T14:40:00.001+01:00

Kányádi Sándor: Krumplis mese

Volt egy szegényember

meg a felesége.

Krumplit ettek minden

áldott nap ebédre.

Ebédre még hagyján,

reggelre se volt más.

Hogy még a tövét is

járná meg a rontás.

De bizony ne járja,

vette védelmébe

a krumplit a szegény

ember felesége.

Ha krumpli se volna,

fölkopna az állunk.

Így hát, édes uram,

krumplit vacsorázunk.

Okos egy menyecske

volt a szegényasszony,

tudta az urára

hogy s miképpen hasson.

Nem árt, édes uram,

kendnek is azt tudni,

hogy Burgundiából

jött hozzánk a krumpli.

Hát ezért legalább

ünnep- és vasárnap

nevezzük illendőn

mi is burgonyának.

Hétköznap, amikor

sok az ember dolga,

akkor kérdezheti:

kész-e a pityóka.

Nyár elején a még

zsenge-friss gumókat

becézte az asszony

földimogyorónak.

Nemcsak eszes asszony,

ügyes is a lelkem,

minden étkezéskor

mással traktál engem.

Ha nem tudnám, észre

se venném, hogy krumpli:

nem tudnám a főztjét

sohase megunni.

Levesnek, tokánynak,

sültnek, körítésnek,

ahogy ő készíti,

meg nem enni vétek.

Így beszélt az ura,

az egész környéken

nincsen olyan asszony,

mint a feleségem.

Kivált a paprikást

ahogyan csinálja,

arra még a síri

holt is hazajárna.

A harangozónak

sincs minálunk dolga:

az illattól kondul

a harang is szóra.

Egyszer a király is,

akinek szakácsa

beteg volt, megjelent

krumplipaprikásra.

Megnyalta az ujját

őfelsége, s nyomba

ültette az asszonyt

urastól hintóba.

Azóta a király

s az udvari népek

burgonyát, pityókát,

krumplit pecsenyéznek.

Egyik kedvenc ételem a krumpli, mint a versben, mindenféle módon. Mi is ettük édesen, sósan, feltétnek, egytálételnek, és még sorolhatnám, de közben öszefut a nyál a számban...:)Aztán tavaly tavasszal, miután elfogyott a zsákos krumplink a kamrából, sokalltam az újkrumpli árát. És vártam... és vártam... na néha azért megkívántam és vettem, de egy konkrét dátumra emlékszem, mikor ettünk a nyári időszakban utoljára: az iskolai évzáró napján, sült pipivel...
Egész nyáron nem vettem, mindig vártam, hogy menjen lefelé az ára, gondoltam, ez az újkrumpli ára még mindig, majdcsak lesz már rendes, nagyranőtt burgonya és burganyó... Merthogy nekünk egy paprikás krumpli induló adagja 3 kg, ez 150 ft/kg áron nem túl olcsó.
És már majdnem végetért a nyár, mikor barátnőm felvilágosított, hiába várok, csak drágább lesz... hát nagyon szomorú voltam... És az még jobban elkeserített, milyen silány, selejtes krumplit lehet venni mindenfelé, szétrohadt az esős nyáron az egész termés. Zöldségesünk óva intett attól, hogy szokás szerint bespájzoljunk belőle, mivel hamarosan csak tönkremegy... Valóban, ősszel egy zsáknyit úgy ettünk meg, hogy a vége már szinte használhatatlan volt, belülről, alattomosan bomlasztotta szét a víz. A krumpli, ami alapétel és filléres mentőövként mindig itt csücsült a kamrában, így vált luxuscikké...
Egy látomás jut eszembe róla, amit János apostol látott:
És láttam, és íme, egy fekete ló; és a rajta ülőnek mérleg volt a kezében. És hangot hallottam, mely mintha a négy élő teremtmény közül, középről szólt volna: „Egy liter búza egy dénár, és három liter árpa egy dénár, de az olívaolajat és a bort ne bántsd.”(Jelenések 6:5,6)
Ez a fekete ló a világméretű éhínséget jelképezi, amit szerintem nem kell részleteznem. A legutóbbi esőzések miatt úgy becsülik, legalább 80 országban fognak éhezni az emberek, és van, ahol már a segélyszállítmányokat is leállították...

A búza és az árpa a bibliai időkben alapvető élelmiszer volt, egy liter búza egy katona napi fejadagjának felelt meg, melyet egy teljes napi bérből vehetett meg egy akkori ember. És ha valakinek a családjáról kellett gondoskodnia? Vehetett ugyanennyiért 3 liter árpát, amit nem tartottak minőségi ételnek és csak egy kicsike családnak lett volna elég.
És mit jelent az, hogy 'az olajat és a bort ne bántsd'? A Közel-Keleten ezek is alapvető élelmiszerek voltak, nem luxuscikkek, orvosi célokra is használták mindkettőt, és a legszegényebb embereknek is mindig volt otthon belőle valamennyi. Ez a parancs tehát egy jótanács, hogy ne használják fel túl hamar ezeket az alapvető élelmiszereket, hanem bánjanak velük takarékosan, különben elfogynak, mielőtt az éhínség végetér...

Akárcsak ma a krumpli...
Milyen jó tudni, hogy Istenünk megállítja ezt a lovast és szeretettel fog gondoskodni bőséges élelemről mindenkinek:
"Mert megszabadítja a segítségért kiáltó szegényt,
Az elnyomottat is, és bárkit, akinek nincsen segítője.
Megszánja az alacsony sorút és a szegényt,

A szegények lelkét megmenti ő.

Az elnyomástól és erőszaktól megváltja lelküket,
És drága lesz vérük a szemében.

Bőven lesz gabona a földön,
A hegyek tetejét is bőség árasztja el.
Olyan lesz az ő termése, akár a Libanoné,
És kivirágzik a város népe, mint a föld növényzete." (Zsoltárok 72:12-16)

Csak hogy lássátok, élünk:)

2011-01-12T15:49:00.000+01:00

Reklamáló telefont kaptunk, miszerint nem tudják, mi van velünk, mert nem írok mostanság...:)
Nos: nagyjából minden rendben,
a betegségek az utóbbi időben elkerülnek minket,
sokat tanulunk a fenyegető félév miatt,
az ovisokkal itthon tanulunk (ez egy másik bejegyzést kíván),
kézzel varrogatok (de nem sokáig),
apának volt egy lumbágója,
én folyton álmos vagyok,
Barnabás szorgalmasan szopizik, de enni nem akar,
aggódunk a belvíz miatt,
fáj látnunk a rohamosan romló állapotokat a világban, ugyanakkor örömmel tölt el a tudat, hogy nemsokára vége,
szeretjük a csokit és a fini teákat,
hétvégén találkoztunk pár barátunkkal,
ma kaptunk egy csudajó csomagot Fércjutkától,
holnap bábszínházba megyünk,
sikerült egy dalt meg-gitárosítanunk apával, amit a hétvégi esküvőn szeretnénk eljátszani,
és sok puszit küldünk mindenkinek!:)
Órákig tudnék még mesélni... de mennem kell!!!

Barnabás ébredezik Hanna ágyában (kakukkfióka)

Vonatozunk...

...

Barnabás nem értékelte a jelmezes játékunkat...

Apa bálványokat zúz

Sári gyurmadara:)

A babosfoglalkozós-napunkon Barnabás is kapott babszemeket

Gyöngyös-madárkás

2010-12-30T10:11:00.000+01:00

A harmadik karkötőm csillogós gyöngyöket is kapott, kedvenc türkizes-acélos kék virágaimmal...

Több kép itt!

Kékmadár

2010-12-25T10:24:00.000+01:00

Íme a második karkötőm, ami az első volt valójában és egy kis részletet már mutattam is belőle nemrég.

Elég eklektikus az egész, de talán pont emiatt tetszik... a kismadár testét körbehorgoltam apró fodrokkal, a virágok csak úgy összevissza nőnek és hullanak körülötte mindenféle színekben pompázva...

Több kép itt!

2010-12-24T10:32:00.000+01:00

A mi családunk meggyőződésből nem ünnepli a karácsonyt hosszú évek óta. Ez a két hét nekünk a pihenés és a lazítás, a családlátogatás és a közös játékok időszaka. Kívánok nektek is sok kedves, vidám és tartalmas együtt töltött órát, napot a családotokkal, barátaitokkal, szívjátok magatokba egymás szeretetét és gondoskodó érintéseit, raktározzátok el a rosszabb, nehezebb napokra! Legyen ez az időszak a lazításé, a nyugalomé, és szánjatok mindennap pár percet arra is, hogy befeléfigyeltek kicsit, keressetek választ a kérdéseitekre...

"A szellem gyümölcse ... szeretet, öröm, béke, hosszútűrés, kedvesség, jóság, hit, szelídség, önuralom. Ezek ellen nincs törvény."(Galácia 5:22,23)
Szép hetet mindenkinek!

Kismadarak

2010-12-23T10:17:00.000+01:00

Régen készült már nálam kismadár... pedig a kismadaras táskák a kedvenceim. Most napok óta röpködnek a fejemben mindenféle madárkák, lehet, hogy csak az van benne?! És a varrógépmentes, lassú munkám következő szüleménye lett ez a kedves karkötő:

Hamarosan jön a többi is, még egy kicsit vissza kell tartanom őket a repüléstől...

Ha...

2010-12-15T11:29:00.001+01:00

még eddig nem jöttél rá, miért hordanak a fekete mamik óriási kendőket a fejükön, akkor köss a hátadra egy babát, és a tarkódon kikandikáló apró tincsek huzigálásából eredő fájdalom segít ráébreszteni...

Ehhez sem kell varrógép...

2010-12-12T12:24:00.000+01:00

Előkerült a rézdrót, a gyöngyösdoboz és a fogó. Hozzá egy-két alapötlet innen-onnan, és egy kis hangulat, és már tekerednek is a fülbevalók...

A Meskán találhatók, ha netán érdekel még valakit a töméntelen sok ékszer között...:)

Kézimunka

2010-12-11T22:33:00.000+01:00

Elkészült az első abszolut varrógépmentes kézimunkám:

És készül még valami, de az meglepi... csak ennyit mutatok belőle:

Az az igazság, hogy nem tudom leállítani az ujjaimat, nagyon jóleső érzés ez a lassú öltögetés, ahogy a cérna lassan fűzi szorosra össze az anyagrétegeket, vagy ahogy alakul egy kacskaringós minta... esténként lecsendesít és felderít egyszerre, megmozgatja a fantáziám, de éppen csak annyira, hogy ne pörögjek, ne akarjak rohamtempóban eredményeket produkálni, hanem finom kis álmok lebegjenek belőle színes cérnaszálakon...

Hópelyhek tánca

2010-12-09T11:43:00.000+01:00

Samu és Sári nagyon szeretnek vágni, ragasztani, színezni, gyurmázni – mint minden oviskorú:)
Mindennap romokban hever az asztal és környéke, csupa fecni, ceruzahegyezék meg ragacs minden, amit aztán széthordanak a lakásban... de persze össze lehet takarítani, és már nem is mindig kellek hozzá, nagyon ügyesen söpörnek és tisztogatnak az én kis házimanóim!:)
És persze az eredmények láttán melyik szülő szíve nem lágyulna meg?!
Tegnap ebédfőzés közben pl. hópelyheket vagdostunk, még Samunak is sikerült hasonló objektumokat létrehoznia... amiket aztán szalagra rögzítettünk és az ablakba lógattunk, és most ott táncikálnak a melegben! Nagyon aranyos szerintem, felér egy függönnyel (ami amúgyis hetek óta nem tért még vissza a mosásból...:) )

Látszik, hogy mindenféle szabálytalan fecnik is felkerültek a szalagra...:)) és jól kivehető Sári múltheti lepke-füzére is szívekkel és virágokkal

Délután pedig Jakabbal bütyköltek, robotokat készítettek gyufaskatulyából és reklámújságokból! Óriási ötlet, annyira jól néznek ki! A képeket most Jakab készítette... de azért kivehetőek a "vólik" és "évák" ... ööööö... jobbak is, mint az én képeim:))))

Samu:"Anya ír: vó-li-vá-ro-sa!"

Én pedig mindeközben kézzel öltögettem mellettük (nemcsak a nyelvemet a nagy koncentrálásban...), igazi aprólékos patchwork-pénztárcát, hímzéssel, ferdepántosan, ahogy a japánok csinálják... és nagyon jólesik! tényleg kell most ez a kis agypihentetés, lelassítani és lecsendesedni a sok terv között, befeléfigyelve és kifeléhallgatózva...

Úúúúúúgy szeretek ilyet olvasni!:)

2010-12-07T22:42:00.000+01:00

Kedves "kiseri"!

Meg kell, hogy mondjam Miksamedve és köztem, már jó ideje igaz szerelem szövődött... Régen elmentettem már a kedvenceim közé, és akárhányszor visszatértem hozzá, hogy meglessem Ő-legaranyosabb-Miksaságát, még mindig ott csücsült eladatlanul, mintha csak rám várt volna...
Nem bírtam tovább és muszáj volt megírnom a legszimpatikusabb medve alkotójának, hogy sikerült egy igazán különleges és "vendégmarasztaló" mackófiút életrehívnia, aki -szerintem- úgy tökéletes, ahogy van... És nem bírok nélküle élni, viszont lehet, hogy most Karácsony előtt már nem lesz rá pénzem, ezért megkérhetnélek arra, hogy januárig őrizd meg Őt nekem?
Nagyon hálás és gondoskodó Miksa-gazda lennék!:)

Üdvözlettel: XXX

Szomorú...

2010-12-06T16:49:00.000+01:00

... vagyok... nem, nem a babával van baj, ő jókedvű, élénk és gyógyul. De a varrógépem... a varrógépeim... brühühü...!

Már múltkor bemondta az unalmast a kedvenc gépem, ami nem egy drága, nem egy szipiszupi, de én szerettem és tudtam vele dolgozni. Egyszercsak visszafelé varrt! Nyomom a pedált és ő hátrál, de mégcsak nem is egyenletesen, hanem icipici öltésekkel... Na erre átültem a 40-50 éves, hűséges öreg gépemhez, kicsit megszeretgettem, megolajoztam és mint a zümmögő méhecske, szépen megvarrt nekem egy tündérszárnyat, kukacolt is, azt hittem, fellélegezhetek... de nem! Egyik napról a másikra egyre randábban dolgozott, nem lehetett rendesen beállítani a szálfeszességet, se alul, se felül, hurkolt, tépett, én meg csak bontottam és újrafűztem, csavaroztam, tekertem, megint bontottam, és ez így ment napokig... Ma már azt hittem, jó úton haladok, mikor az interlockomból átszereltem egy rugót, órákig tartó finomítások után végre majdnem stimmeltek a szálfeszességek, és ebéd után nagy boldogan visszatérve ugyanott tartottam, mint az elején... ááááááááááááááá!!!! Elééééég!!! És akkor sírvafakadtam és megírtam egy kedves és türelmes megrendelőmnek, hogy sajnos nem tudom megvarrni az áhított tündérruhát, csak a szárny lett kész... és innentől fogva vége a varrásnak, csak kézzel elkészíthető dolgokat varrok, hímzek és horgolgatok, a kanapéba kucorodva, teát kortyolgatva, békességesen és olyan igazi anyukásan... ez van. Meg kell tanulni értékelni a két kezem és a jó szemem, az időm és a türelmem... Mert mostanában nagyon türelmetlen voltam és szerettem volna mindent gyorsan elintézni, túlesni rajta, egyszerre legalább három dolgon is dolgoztam, és ez nem jó... nem ment a szépség és a minőség rovására, hanem inkább a lelkem akart túl sokat és túl hamar... Hát most még jobban fogom értékelni a kézimunkát, az igazi finomságokat és apró öltéseket...

... persze tart ez a romantikus idill addig, míg nem érzek ellenállhatatlan késztetést, hogy újra szétszedjem és összerakjam azt a nyomorult varrógépet.

Végre itthon!

2010-12-05T19:01:00.001+01:00

Nagyon köszönjük a sok jókívánságot, imát, együttérzést! Sikeresen megúsztunk mindenféle drasztikus beavatkozást, antibiotikumos kezelést és egyéb atrocitást. Végülis nem tüdőgyulladás volt, hanem egy fránya vírus, ami nagyon hasonló hangokat produkál a tüdőn, és a doktornénink inkább beutalt, nagyon megijedt. Ehhez az ijedtséghez képest semmi komoly vizsgálat és gyors gyógyszerelés nem történt... leszámítva egy Rindex-infúziót, amit nem is igazán értek, miért kellett, valószínű a laborok nem mutattak túl jó elektrolitszintet, de erről persze én, laikus szülő mit sem sejthetek... És első este majdnem boszorkányégetés áldozata is lettem, amikor a nővér megtudta, hogy Barnabás nem kap semmit anyatejen kívül, még teát sem, pedig az aztán nagyon kéne! És nekem ezt ki mondta?! Mosolyogva közöltem, hogy mindenki... mire megkérdeztem volna, hallott-e esetleg a WHO-ról vagy a Magyar Védőnők Egyesületéről, fejcsóválva és undorodva kiviharzott, de talán jobb is, a békesség kedvéért... egyébként úgy nézett ki szegény "kedvesnővér", mint egy depressziós varjú... komolyan sajnáltam... és persze másnap is ő volt nappalos:) Meg is kaptam tőle a kedves pillantásokat és jóindulatú beszólásokat, mire én mindig csak mosollyal reagáltam, elhatároztam, hogy nem zökkenthet ki, semmivel! Nem is sikerült neki, hehe:)

Barnabás nagyon jól viselte a viszontagságokat, roppant rugalmas kis emberke. Sokat szopizott, élvezte az édeskettest velem:) Ilyen kis helyeske volt már első este:

Én csak Mikrobinak hívtam...
Amúgy mindent öszevetve nem olyan rossz ez az egész kórházasdi, ha az ember felkészül bizonyos dolgokra, például a legrosszabbakra, és akkor kellemesen csalódik:) Nem, most komolyan egész jó hely volt, saját ággyal, szobatárs nélkül, tiszta mellékhelységgel, zuhanyzóval, kedves és segítőkész nővérekkel, orvosokkal, diétás koszttal, szép kilátással... reggelente láttam a napfelkeltét is! És végre jókat aludhattam, nem kellett mosogatnom... bár a horgolást már untam, állandóan elkezdtem valamit és lebontottam, elkezdtem, lebontottam... Hát Kossuth-rádiót hallgatni néha elég nyomasztó volt, ennyi hírt soha nem hallottam még egyszerre, gyógyfürdőbe se megyek többet és télen nem kelek útra még téligumival se, de az amerikai kémektől nem tudok elbújni sehova, ez már világos...
Viszont Barnabással nagyon sokat játszottam, sokat okosodott, ha még pár napot maradunk, talán beszélni is megtanítom... És ami a legfurább volt, hogy nem sírt! A szomszéd szobából meg is kérdezte egy anyuka, hogy sose sír?! Mire én: deee, otthon állandóan... itt valószínűleg élvezte, hogy vele foglalkozunk folyton, egyedül az orrszívást nem kedvelte, de csak tekergett meg nyafizott, nem ordított. A babyhaler maszkja alatt egyenesen vigyorgott meg bohóckodott, az összes nővér odavolt érte. Altatni se kellett, szopizás után elbágyadt, letettem a kiságyba és énekelgettem neki, tettem-vettem, és egyszercsak elaludt... hát komolyan nem ismertem rá!

Azért a magyar egészségügy siralmas... én elhiszem, hogy kicsiből kell kihozni a legjobbat meg kevesen vannak, stb, stb, de egy csomó minden nem kerül pénzbe és nagyon távol állunk "Európától" is...
Döbbenten olvastam a koraszülött kórterem ajtaján: "Édesanyáknak tilos a bemenet!" és az anyuka tényleg nem mehet be a saját babájához... ellenben egy kórterembe fektetik a beteg gyerekekkel.
A nekünk is felkínált tea cukorszirup volt, vízzel hígítva tudtam csak meginni.
A nővérek zöme dohányzik, a kórtermekből nyíló erkélyre vonulnak ki vihogva, hangoskodva, még a főorvos is velüktart... és a szülők is.
Ez a dohányfüst egész nap ömlik be a résnyire nyitvahagyott ablakon, mert muszáj szellőztetni, úgy fűtenek, van vagy 28 fok...
A tévé bömböl a folyosón.
Egy halom plüssjátékot kínálnak fel a játszósarokban, ami ugyebár nem lemosható... mást nem is találtam, hiába kerestem Barnabásnak valamit, így maradt a hirtelen táskábadobott három játéka.
És hát még mindig él az a fajta lenézés és semmibevevés, amit a dolgozók a szülők iránt tanúsítanak, tisztelet a néhány kivételnek, akik viszont éhbérért, 20-30 éve szívvel-lélekkel és sok szeretettel segítenek bármiben és bárkinek. Találkoztam igazi tündérekkel...

Bár Barnabás sokkal jobban van, ma saját felelősségre engedtek haza minket, csak mert van itthon is babyhalerünk és tudom gyógyszerelni őt, de kedden vissza kell vinnem még egy hallgatózásra meg a zárójelentésért. De én is látom és a nővérek is látták, hogy ő volt a legjobb állapotban (csupa hasonló fulladós baba jött, tele lett az osztály), és mostmár az itthoni légkörrel teszünk vele a legtöbbet.

Nagyon jólesett, hogy ennyien gondoltatok ránk, bár János jó nagy pánikot keltett szerintem:) Velem volt Ágó kosárkája, amit még régen nyertem tőle, ebben hurcolom a kötős-horgolós dolgaimat. És velem volt Andi csodaszép kék meglepetés-sálja, amit pont csütörtök reggel hozott a postás... majd mutatok képet róla! És velem volt lélekben sok-sok emberke... Köszönöm!

Kórház......

2010-12-02T17:43:00.001+01:00

Eri és Barnabás ma délután  a ceglédi kórházba mentek, talán a hétvégén jönnek haza. :(

Tödőgyulladása van Barnának. :(((

János:-((

Számunkra így kezdődik a tél

2010-11-30T15:36:00.000+01:00

... betegségekkel.

Nem hóval, nem faggyal, hanem a sorozatosan és hullámokban visszatérő-cserélődő-végigfutó betegségekkel... Most éppen két köhögős-vírusostorkos, egy tüdőgyulladásos és egy vírusos-fulladós-szemgyulladásos gyermek követel magának, engem, aki szintén kezdek lepukkanni...

Most megyek és kipihenem az éjszakai fáradalmaim... felkészülvén az elkövetkező éjjelre...

Újra fehér blúz

2010-11-28T21:40:00.000+01:00

Túljutottam egy megrendelésen, hiába kellett anyagért Kecskemétre mennem, hiába mondta fel a szolgálatot közben a varrógépem és hiába lett beteg két gyerek... én győztem!

egy izgő-mozgó babával a hátamon sikerült ilyen homályosra a kép:)

És olyan szép lett... egy tavaly varrott bébiingecske nagyobb mását kérte a hölgyemény, remélem, stimmelnek a méretek, mindig rizikós a távolba varrni.

Most folytatom a megrendeléseket, tündérvilág készül két távoli tündérlánykának...

Van úgy...

2010-11-25T11:39:00.000+01:00

..., hogy nehezen születik egy baba. És van úgy, hogy nehezen születik meg egy kismackó... Miközben hímzem a pofiját, valami mintha irányítaná a kezem, hogy álljon a szemecske, milyen legyen a nózija... Beszélek hozzá, beszél hozzám, titkokat sugdosunk és nagyon-nagyon figyelünk egymásra. Egyre többet tudok meg róla, és persze egyre inkább szeretem...

Piritta kicsit nehéz eset volt, hiába vártam piros cipőcskével, amit én horgoltam neki vacsoraidőben, egy éjszakán át kellett vajúdnom vele. Na nem volt fájdalmas, csak kicsit megijedtem, mikor lesz már vége... Hajnalban, mikor útnak indítottam az iskolásaimat, végre körvonalazódni látszott... fejére kötöttem bojtos kendőcskéjét... és rájöttem arra is, miért volt nehezebb vele... azt már tudtam, hogy a neve "p" betűs, de amikor megtudtam, mit jelent, minden világossá vált: ő egy előkelő családból származik, innen a kicsit hűvös zárkózottság... nem is zárkózottság, csak valami tartózkodás... tartás? Fura... még sose találkoztam nemesi származású mackóval... valahogy nem is illik rá ez a szó, hogy "mackó". Ő egy medve... És mint előkelő hölgyecske, muffot hord, roppant büszkén tudja viselni, egyenes háttal. Hát kérem, a név kötelez...

Játék... szöveg nélkül:)

2010-11-23T21:24:00.001+01:00

Púp a hátamon...

2010-11-21T14:40:00.000+01:00

Ma végre sikerült hátamrakötni ezt a nyavalygó kis kullancsot, így tudtam időben ebédet főzni... nem tudom, szakszerű-e (egy leírást követtem, gondolom így kell kinéznie...), nem tudom, kényelmes-e, de elaludt... hozzámtapadva, csendben, békésen, én meg ebédelhettem végre...

Hetek óta...

2010-11-20T08:47:00.000+01:00

... készül egy macim, annyira nehezen jutottam oda, hogy varrjak, pedig még Sára is besegített, nagyon szereti kifordítgatni és kitömni a kis karocskákat, lábacskákat... És amikor végre elkészül egy maci, akkorsincs vége az alkotásnak, meg kell őt ismerni, de legalábbis a nevét megtudni, esetleg ruhácskát varrni neki... merthát mindegyikük más, olyan más...

Flóra sem volt egyszerű eset, de hát nincs is könnyű korban: most lesz a kislányból nagylány... hajjaj...
Hiába ismeri a verset: "Ábrándozás az élet megrontója,
Mely, kancsalúl, festett egekbe néz..." Flóra mégis folyton mereng, mélázik, igazi elvarázsolt leányzó...
Biztosan örülne egy hasonló beállítottságú igazi kebelbarátnak, fejecskéjüket összedugva sugdosnának mindenféle csip-csup ügyről...
"Hozd, oh hozd vissza szép szemed világát;
Úgy térjen az meg, mint elszállt madár,
Mely visszajő, ha meglelé zöld ágát,
Egész erdő viránya csalja bár.
Maradj közöttünk ifju szemeiddel,
Barátod arcán hozd fel a derűt:
Ha napja lettél, szép delét ne vedd el,
Ne adj helyette bánatot, könyűt."

Kérlek, ha ismersz hasonló leánykát, mutasd be neki itt!

Mától...

2010-11-19T09:28:00.000+01:00

... itt is van egy kis polcom: FEHEROLLO.HU

Milyen megnyugtató...

2010-11-16T13:36:00.001+01:00

... hogy ami az előbb kalózhajó volt, most madárkák fészke...

És igen, szemfülesek jól látták, hogy az étkezőnk helyén egy áááááágy van!:) Naaagy lakásátalakítás folyik nálunk, az életünkről nem is beszélve... de mindenről a maga idején...

Hétvégi örömvarrás folyt.

2010-11-11T19:53:00.000+01:00

Jakab egy fotó erejéig átengedte a kis pengető-tartóját, és tudta ám, hol van:)

Az a kis maszat gitár akar lenni rajta, 3 húrral... jól van na, a méretek nem engedték a többit! Ez nem nyakbaakasztós, és egy kis gombbal záródik, nehogy a pengető utat találjon magának...

A foltocskákhoz is kedvem támadt hétvégén, és nem maradhat ki a sorból kedvenc kis házikós motívumom:

És ma reggel is alkottam kicsit... mert mit tesz egy ötgyermekes családanya, amikor apa viszi oviba a kicsiket, a legkisebb alszik, és indulhatna a nap? Hát gyűrűt eszkábál magának! reggeli helyett... de ezt nem mutatom meg, nem olyan lett, mint terveztem, majd akkor mutizom, ha szalonképes a gyűrű is és a kezem is...:)

Mi van a bugyorban?:)

2010-11-10T11:02:00.000+01:00

Avagy pelenka-titkok...:)
Tulajdonképp nem is titkok, hanem tapasztalatok, mivel páran már kérdezgették, hogyan és miként használhatók ezek a mosható pellusok. Én a Coolababyről tudok csak beszámolni, ezt használjuk (a neten több helyen olvashatsz róla, megrendelheted, kérdezhetsz, stb). Ez egy viszonylag olcsó, de szerintem kiváló minőségű pellus, valószínűleg egy drágább fajta kínai utánzata, de nagyon jól sikerült nekik:) All in one, vagyis minden egyben megtalálható benne: tartalmazza a külső nedvességzáró réteget és a belső nedvességmegtartó részt is. Ez úgy néz ki, hogy a vízzáró külsőnek van egy puha belső rétege, ami a popóval érintkezik, és a kettő között található zsebbe kell csúsztatni a frottír betéteket, amik felszívják és megtartják a nedvességet. A popsitól olyan jól elvezeti és távoltartja a nedvességet a belső réteg, hogy Barnabás popsija szinte száraz, mikor tisztábateszem!:)

Én a pénztárcánk szűkössége miatt csak 10 dbot vettem belőle, mondván, úgyis naponta kétszer kell mosnom mindenfélét, bedobom ezt is és kész... plusz 5 db betétet rendeltem mellé, mivel egy pellusba min. 2 betétet kell használni, éjszakára 3 db-ot teszek. A hiányzókat megvarrtam régi frottírtörülközőkből, 3 rétegben, remekül szuperálnak és persze spóroltam vele:)
Mosásig csak egy kupacban gyűjtöm a fürdőben, nem állnak sokáig, hiszen mondom, napi kétszer megy a mosógép legalább... Mosás előtt kézzel átöblítem, hogy a gép ne a pisis vizet forgassa egy órán át, a kakit persze még kicsit ki is dörgölöm belőle. A tépőzárakat gondosan bezárom, és mehet a gépbe minden, még a nem túl használt popsitörlőket is bedobom, jó lesz kakifogónak papír helyett (én egy tekercset se vettem papírbetétből, a törlőket használom erre a célra, remekül bevált! utána megy a kukába, ha kakis lett) Varrtam kis flanellkendőket is popsitörléshez, ezeket jobban is szeretem, a víz a legjobb a babapopsinak... és persze ezek is mennek a gépbe. Feloldott mosószódával mosom, 40 fokon, a többi fehér ruhával együtt, de néha világosszínűekhez is bekerül egy-egy pelenka. Ha fehéreket mosok, 1 dl citromlé is megy bele, de a színesekhez lereszelt mosószappan, így nagyobb a valószínűsége, hogy kijön a kakifolt... bár enélkül is nagyjából kijött, és mondjuk az is igaz, hogy eddig csak anyatejes-kakis tapasztalatunk van:) Ecettel öblítek, ez fertőtlenít és szagtalanít, soha nem éreztem még ammóniaszagot semmin (és persze ecetszagot se). Nyáron kint napoztattam és szárongattam a pellusokat, az esetleg megmaradt kakifoltok a szemem láttára tűntek el a napfény hatására... nagyon izgi volt! Most ősszel már nehezebb volt, amíg nem fűtöttünk, nehezen száradtak a belső betétek, a külsők sokkal hamarabb, de aztán megjavíttattuk a szárítógépet és azóta nincs hiány a pellusból...:)
És hogyan használjuk? Általában kettő betétet teszek a zsebbe, és fiúgyermekről lévén szó, az alsót kb. 1/3 résznél behajtom, hogy a pisi érkezését 3 réteg betét fogja fel (előtte azt tapasztaltam, hogy a pocinál ázott át folyton a pelenka). Mert igen, néha átázik, ez nem olyan gumibugyi, mint régen volt, hanem légáteresztős, ami azt is jelenti, hogy egy idő után a fizika törvényei szerint a nedvesség utat tör magának és átszivárog... Oda kell hát figyelni arra is, hogy kb. 3-4 óránként cseréljünk pelenkát, ami ugyebár a papírpelenkánál ritkábban történik, mert azt gondolnánk, amíg a pellus bírja, töltsük csak meg, pedig a babának nem biztos, hogy jó a pisis-vegyszeres cuccban feküdni... Ez a pár átázás nem vészes szerintem, gyors ruhacsere és kész.
Éjszakára viszont 3 db betét megy a pellusba, és ez valóban kibírja, pedig nálunk hosszú az éjszaka... sose teszem tisztába éjjel, alszik a szopizás után, reggel pedig 7-8 óra körül ébred fel igazán, ekkor kap csak tiszta pelenkát, tehát akárhogy számolom, kb. 12 órán keresztül nem ázik át! És közben nem dunsztolódik műanyag meg zselés meg kitudjamikben a popója...
Barnabásnak ritkán volt pelenkakiütése is, pl. akkor, amikor nagyon lassan száradtak a pellusok és eldobható márkás(!) pelenkát használtunk... tiszta vörös volt a kis popsija... meg mostanában kiütéses, talán a fogzástól...

Mindent összevetve nem sokkal több munka van vele, mint az eldobhatóval, még Hanna is tisztába tudja tenni a kisöccsét, Jakab meg összeállítani tudja a pelenkacsomagot:) Szeretek vele pellusozni, olyan szép színesek, jópofa kis bugyrot képez a babapopsin, és folyton emlékeztet arra, mennyit spóroltam vele... már rég visszajött az ára! És mivel 3 méretben állítható, szobatisztaságig ki tudjuk használni az előnyeit, tehát tovább spórolhatunk...:)

Hétvégi örömvarrás

2010-11-09T12:43:00.000+01:00

Mert amikor megrendelése van az embernek, sose a kötelesség az első... De nagyon jólesett a sok kötelező után (pl. kabátrenoválások, pizsamajavítások, stb...) végre valami teljesen újat alkotni!

Hanna és Jakab kaptak egy-egy új pengetőt, mert az olyan fogyóeszköz ezeknek a muzsikuslelkeknek, mint nekem a tű... De hogy könnyebb legyen rá vigyázni, varrtam hozzá kis szütyőkét, ami őrzi és védi. Jakabét most nem találom (fogadni mernék, hogy ő se tudja, hova tette...), Hannáé ilyen lett:

Hónapok óta gyűjtögettem a konzervdobozokat, hogy majd kipróbálom az újrahasznosítás eme formáját, de sose volt se időm, se kedvem hozzá. Néhányat apa el is csaklizott, hogy kottapapírral bevonva kedves cerkatartókat készítsen belőlük...

De most elkészült ez a kockásan romantikus, és aztán alig bírtam megálljt parancsolni a fantáziámnak, Jakabbal sziporkáztunk! Első a sorban ez a kunyhócska:

Nem túl tökéletes, de cuki...:) Van mit javítani a következőn, de a tarsolyunkban van még egy vicces ötlet, amit remélem, hamarosan megvalósíthatok, nagggyon jó lesz!:))

Ha megtetszettek ezek a kis dobozkák, itt megveheted! De ha van egy icipici kézügyességed és nagy halom munkakedved, inkább próbáld ki, te mit hoznál ki egy konzervdobozból!

Egy kismaci

2010-11-07T16:48:00.000+01:00

Ezt a csuda kismacit barátnőm varrta, tesztmackónak készült, de szerelem lett...:)

Szerintem nem is lehet nemszeretni a mackókat... igaz? valahogy olyan, mint Gombóc Artúrnak a csokoládé, lehet szőrös, sima, kék, zöld, félfülű, öreg, maroknyi vagy kövér... a maci az maci, és azért van, hogy szeressük!:)

Ha szeretnél macit varrni, még él az akcióm...